Halálos ítélet

Chapter 9

NINETTE

risico
kockázat

- Vettem neked egy eldobható telefont - kezd bele Nino semleges hangon. - Fel kellene hívnod apádat és kitalálni valami sztorit, hogy miért léptél le otthonról. Az úticél legyen mondjuk Lyon. Franciaország még hihető is, hiszen beszéled a nyelvet.

- És aztán? - ráncolom a szemöldököm.

- Életjelet adsz, apád megnyugszik, hogy életben vagy, elszáll a gyanú - vonja meg a vállát. - Azt mondd, hogy holnapután indulsz haza, mert innen Lyon körülbelül 20 óra kocsival. Ezt az utat pedig valakinek meg kell tennie - mondja kimérten. - Aztán a hazafele úton meghalsz. Esőt írnak aznapra, rosszul vezetsz, sötét lesz, az út nedves. Hihető.

- Muszáj ezt? - veszem el a felém nyújtott telefont. Nem szeretnék apámmal beszélni. Egyrészt mert tudom, hogy most hallom majd utoljára a hangját, másrészt azért, mert az utolsó beszélgetésünk szidalmazásból fog állni. Apám nem lesz velem elnéző.

- Muszáj - bólint Nino. - Hangosítsd ki!

- De...

- Csak csináld!

- Néha kérhetnél is, ahelyett hogy parancsolsz! - csattanok fel, mire Lina szeme kitágul mellettem. Nino felhúzza a szemöldökét, de aztán halványan elmosolyodik.

- Megszokás - a hangja kedvesebbé válik. - Megtennéd, kérlek, hogy felhívod apádat és kihangosítod a beszélegetést, hogy tudjam, elhitte-e a mesédet, vagy sem?

- Igen - pötyögöm be a számot.

- Lekötelezel - mondja az utolsó szó jogán. Ebben már volt némi él.

A mobil kétszer hangosan kicsöng, majd meghallom apa hangját. Érdektelen és kemény. Mint mindig.

- Szia apa - köszörülöm meg a torkom és nagyon közel hajolok a telefonhoz, hogy ne sejtse meg, hogy más is hallja ezt rajtam kívűl. Apa katona volt és nem hülye, ezért félek hazudni neki.

- Alexia - már a nevemet is kiabálva mondja. Csak ő hív így ezen a világon. Senki más. - Hol a búbánatos életben vagy? Egész Londont felkutattam utánad! Elmentem a rendőrségre! Szerinted, most mégis mit fognak hinni rólam a kollegáim, ha bejelentem, hogy élsz és virulsz?

- Talán jobban örülnél, ha halott lennék? - szakítom félbe élcelődve. Nino egész végig az arcomat tanulmányozza, de az övé teljesen érzelemmentes.

- Ne feleselj vissza! Én nem ezt mondtam, csak azt, hogy megint olyan szituációba kevertél, ami teljesen abszurd! Mégis hova tűntél? Talán újabban két hetente nyaralgatsz? - a hangja gúnyos. Nem annak örül, hogy a lánya épségben van, hanem éppen ellenkezőleg. Szégyenkezik miatta.

- Tulajdonképpen igen - vágom rá. - Franciaországba utaztam.

- Hogy gondoltad? - csattan fel. - Szó nélkül? Mivel mentél?

- Béreltem autót.

- Hol éjszakázol? Egyedül indultál útnak?

- Egyedül. Megismertem egy srácot a neten és vele találkoztam. Lyon-ban él és...

- Te megőrültél? - ordít velem újra. Lehunyom a szemeim, miközben az orrnyergemet dörzsölgetem. Kellemetlen, hogy ennek mások is fültanúi. Pedig a négy fal között mindig ez zajlott. Ha tehetné, biztos vagyok benne, hogy legszívesebben megrángatna. - Egy idegen férfihoz? Látod, Alexia mindig ez volt veled a baj. Felelőtlen vagy! Mikor nősz már fel? Hogyan verjek beléd még több észt? Ugyanolyan vagy, mint anyád.