Halálos ítélet

Chapter 49

NINETTE

non tornerò mai più
soha nem jövök vissza

Ha meg kellene neveznem, melyik volt életem legdermesztőbb pillanata, a jelenlegi benne lenne a top háromban. A félelmemnél csak a szégyenérzetem nagyobb.

Nicola kezében ott a jeggyűrűje, amit a fiókban tároltam a balesete óta. El nem tudom képzelni, hogy szerezte meg, de biztos vagyok benne, hogy látta mellette a sajátomat is.

Tekintete vészjóslóan villan, én pedig még a pillantását sem vagyok képes állni. Nino sem szól egy szót sem. A mély csöndben szinte ordít rólunk, hogy bűnösök vagyunk.

- Az arcodból ítélve - szólal meg Nicola, miközben a bátyja felé biccent. - Most legszívesebben azt kérdeznéd, hogy mi a szart keresek itthon, igaz?

Nino tétován széttárja a karjait, mint aki azt sem tudja mit mondjon. Nem jellemző rá ez a bizonytalanság, de valószínűleg fogalma sincs mi lesz Nicola következő lépése, ahogy tulajdonképpen nekem sem. Higgadt marad, vagy megöli a tesóját? Kiabálni fog, vagy ilyen dermesztően nyugodt hangon fog végig beszélni? Mire számíthatunk? Mit tud egyáltalán? Soha egy percig sem féltem Nicolától, de most szó szerint rettegek. Fél másodperc elég, hogy olyan lapot osszon, amire senki sincs felkészülve.

- Elgondolkoztam rajta, hogy miért engem küldessz Amerikába, hiszen normál esetben soha nem bíznál rám egy ilyen kaliberű dolgot, félholtan is inkább magad intéznéd - szórakozottan lóbálja a láncot a kezében, miközben halványan elmosolyodik. - Kivéve akkor, ha előnyöd származik abból, hogy nem vagyok itt.

Összeráncolom a szemöldököm, miközben Ninóra pillantok, aki egyáltalán nem is tagadja a tényt. Direkt küldte el? Én azt hittem, hogy tényleg szükségszerű, hogy el kell mennie.

- Direkt kihangsúlyoztam, hogy három napot szándékozok eltölteni Las Vegasban, ezért gondolom nem aggódtál, hogy a jelenlétemmel megzavarom a bimbózó románcotokat - folytatja kimérten Nicola. - Hazudtatok nekem, de hogy korrekt legyek, bevallom, én is elhallgattam előletek pár dolgot.

Elhúzza a széket az asztaltól, aztán int, hogy foglaljak helyet. Ninót konkrétan leülteti a szemeivel az ágy szélére, és a férfi nem is ellenkezik a dolog ellen. Olyan, mintha Nicola bármelyik percben támadásra kész lenne. Az ujjaimat tördelem az ölemben.

- Kezdjük az elején - mondja szórakozottan, de össze-vissza mászkál, ez pedig azt jelenti, hogy a higgadtsága, csak álca. Szerintem mindjárt felrobban. - Éreztem, hogy valami nem kóser veletek kapcsolatban. A megérzéseim sosem csalnak, tudtam, hogy eltitkoltok valamit. Sokáig csak olyan dolgokat éreztem, amit nem tudtam helyén kezelni. Tudjátok, kurva sok időm volt és olvastam egy érdekes tanulmányt arról, hogy az agy és a szív nincs összeköttetésben, ha olyan személlyel kerülünk egy légtérbe, aki iránt vonzalmat érzünk. Ugyanez igaz akkor, ha szerelmesek vagyunk valakibe, mert minden érzelemért a szív a felelős. A pulzus megemelkedik, szaporábban ver a szíved, és majdnem elhányod magad annyira összeugrik a gyomrod - Még a lélegzetemet is visszatartom, miközben beszél. - Lehet, hogy nem emlékeztem rád, Nina, de pontosan ezeket a tüneteket produkáltam, amikor a közeledben voltam.

Lesütöm a szemeimet és igyekszem nem idő előtt elbőgni magam. Ez így percről-percre csak rosszabb lesz.

- Azt hittem, hogy én szerelmes voltam beléd a balesetem előtt, de ez viszonzatlan dolog volt és csak azért titkolóztok, hogy ne legyen kínos - nevet fel röviden. - Valahogy mégsem állt össze a kép, hiszen ahelyett, hogy elkerültél volna, éppenhogy kerested a társaságom és túlon-túl jól ismertél. Aztán észrevettem, hogyan néztek egymásra és arra gondoltam, nem akarom szétbaszni a dolgot, ha köztetek alakul valami. Irónikus, nemde? - pillant ránk gúnyosan. Nino teljes testében megfeszül. - Ezért úgy döntöttem, hogy beszélek a drága bátyámmal, hogy mi a szitu és elmondtam neki, hogy kezdek belédhabarodni - néz a szemembe, de nekem égig ugrik a szemöldököm. Nekem erről fogalmam sem volt. - Nino megkért, hogy kerüljelek el, mert nem akarja, hogy köztünk kialakuljon valami.