Halálos ítélet

Chapter 17

NINETTE

delazione
árulás

- Arra gondoltam, hogy dolgozhatnék.

Nino a konyhapultnak dönti a csípőjét, miközben a reggeli kávéját kortyolgatja délután egykor. Furcsa, hogy nem kerül el, mint szokott. Egy héttel ezelőtt még kifordult volna abból a helységből, ahol éppen tartózkodom. Ez nem azt jelenti, hogy keresi a társaságom, csak éppen nem ignorál úgy, mint szokott. Ez pedig felettébb különös.

- Felejtsd el - rázza meg a fejét. - Mi szükséged lenne rá?

- Utálom a ti pénzeteket költeni - sóhajtok fel, miközben a serpenyőbe ütök két tojást.

- Annyi pénzünk van, hogy bármennyit költhetnél, fel sem tűnne - homlokráncolva figyeli, ahogy egy másik serpenyőben bacont pirítok. - Ti komolyan ezt eszitek reggelire?

- Miért vagy úgy kiakadva? - nézek rá értetlenül. - Ez egy normális reggeli.

- Nem, ez minden csak nem az - vág egy grimaszt. - Ha ilyet esztek reggelire, el nem tudom képzelni, mit esztek ebédre vagy vacsorára.

- Jól van, nagyokos - kotrom egy tálra a tojást és a bacont. Természetesen a pirítós sem maradhat el. - Mondd el, szerinted mi a normális reggeli.

- Kávé és péksüti. A péksüti alatt cornetti-t vagy brioche-kat értek, ami majdnem olyan, mint a franciáknál a croissant. Vagy ha nagyon ráérős vagy, akkor Mortadella, ami egy szendvics fajta. De semmiképpen sem... ez - mutat a tányéromra undorodva.

- Legalább kóstold meg - nyomom az orra alá a tányért.

- Kizárt! - tolja arréb a kezem. - Éppen annyira, minthogy te munkába állj.

- Ez nem igazságos! - huppanok le az egyik székre. - Dolgozhatnék a bárodban, melóztam már szórakozóhelyen és pincérnő is voltam. Simán menne.

- Azt nem kétlem, de akkor sem - önt egy újabb adag fekete kávét a bögréjébe. - Nem biztonságos és nem tudok állandóan figyelni rád.

- Tudtad, hogy nem egészséges ennyi koffeint vinned a szervezetedbe? Le fog állni a szíved - bökök felé a villámmal.

- Az a cucc nem egészséges, amit éppen a szádba veszel - célozgat a baconre.

Meglep, hogy ennyire kötetlenül beszélgetünk egymással. Mintha Nino engedett volna a merevségéből és a jobbik arcát mutatná. Persze az arcmimikája még mindig nem árulkodik sok érzelemről, de kevésbé rideg és kimért velem szemben. Ezt a Ninót pedig sokkal jobban kedvelem.

- Légyszi, csak gondold át - dőlök hátra a székben. - Sokkal jobban érezném magam, ha nem Nicola vagy Lina fizetné a cuccaimat, ha néhanapján elvisznek valahova. Esküszöm, nem lennék terhedre és Alonso is tutira örülne a segítségnek. Csak heti pár napot.

- Szerintem ez egyáltalán nem jó ötlet - fonja össze a karjait. Az izmain megint elidőzök egy óvatlan pillanatban, de igyekszem palástolni a zavaromat. - Nem is beszélsz olaszul.

- A Martini meg a Tequila minden nyelven ugyanaz, nem?

- Tequlia? - húzza fel a szemöldökét. - Egy ember kér azt a százból. Hallottál már a Limoncello-ról vagy az Amaretto-ról? A borokról ne is beszéljünk. Csak a turisták miatt tartunk olyan piákat, miket mi ritkán iszunk. Például el nem tudom képzelni, hogy vodka-tonicot igyak, mint Aisha barátnőd. Maximum csak ha kényszerítenek rá.

- Oké, értem - teszem fel a kezem. - Majd időközben megtanulom. Addig pedig tudok mosogatni, asztalt leszedni és egy Aperol-t vagy egy Martini-t én is ki tudok tölteni.