Halálos ítélet

Chapter 28

NINETTE
2 hónappal ezelőtt

la verità
az igazság

Fegyver dörren, lőpor illat száll a levegőben. A golyó pontosan ér célba a piros pont közepére. Kitágulnak a szemeim, mert magam sem akarom elhinni.

- Tökéletes - csettint Nicola a nyelvével. - Ötödszörre is.

Elmosolyodom, majd átkatolva a nyakát a szájára nyomom az enyémet.

- Fegyverrel a kezedben ez így most még izgatóbb - búgja majd felemel az asztalra és a lábam közé állva elmélyíti a csókot.

A Mexikói nászútunk csodás volt. Nem túlzok, tényleg. Olyan önfeledten telt el az a másfél hét, amilyenben még sosem volt részem. Egy lélek sem ismert minket. Mezei túristák voltunk, akik napoztak a homokos parton, koktélokat ittak a szálloda bárjában és kézenfogva sétáltak hajnalban az utcán buliból hazafele. Mintha egy másik életbe csöppentünk volna.

Nekem mondjuk egyszerűbb dolgom volt megszokni ezt, mint Nicolának. Ő a legkisebb zajra is megébredt és a figyelme soha sem lankadt. Nino mindig azt mondogatta, hogy az öccse magasról szarik a biztonságra, én ennek pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Sosem engedte el magát annyira, hogy ne legyen képes megvédeni engem és saját magát. Talán őmaga sem hitte el, hogy nem fog semmi rossz sem történni. Rutin meg az évek ugyebár...

Végül kipihenten értünk haza, feltöltődve új energiákkal és nagyszerű élményekkel. Alig vártam, hogy beköltözzünk az új kecónkba, amit azonnal meg is tettünk. A repülőtérről egyenesen odamentünk immáron haza. Rea addigra már áthozatta az összes holminkat a Luciano házból, így ezzel sem kellett vesződnünk. Nem is akartam volna odamenni. Egyáltalán nem akarom látni Ninót azokután, amit tett.

Azt hittem be fogja árnyékolni a közös nyaralást Nicolával és attól féltem, hogy kiengesztelhetetlen lesz. Aznap viszont, miután kiszellőztette a fejét, alaposan átbeszéltük a dolgot. Elmondtam, hogy mennyire sajnálom. Ez ígyis volt. Mélységesen megbántam az egészet, Nicola pedig elfogadta a bocsánatkérést, de hozzátette, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy lenyelte a békát. Nos, nem tervezek neki újabb csalódást okozni.

Nem tiltott el Ninótól és nem kérte, hogy maradjak távol a Luciano háztól, ezzel kifejezve, hogy bármit is tettem, bízik bennem. Ezt a döntést saját magam hoztam meg abban a pillanatban. Egyrészt mert gyűlöltem Ninót akkor, másrészt mert tudtam, hogy így helyes. Nicolával minden klappol, de Nino egy másodperc alatt ki tud hozni a sodromból, ami ha szexuális feszültséggel keveredik, csak bajt hozhat a fejemre. Emiatt nem veszíthetem el Nicolát.

- Egyre ügyesebb vagy - csókol bele a nyakamba, miközben a farmerom gombjával babrál.

- Neked köszönhetem - húzom vissza az ajkaimhoz.

Sok mindent tanultam Nicolától. A lövészeten kívűl például önvédelmi technikákat. Javított a kondimon, vele még egy boxzsák püfölése is egészen mulatságos. Az olasz is egészen szépen megy, már sikerül alapszinten kommunikálnom folyékonyan.

- Ma lesz az utó Halloween-i buli - simít végig a nyakamon a kezével, aminek a nyomvonalát követi az ajkaival. - Van még kedved menni?

- Naná - vetem hátra a fejem. - Csak előbb fejezzük be, amit elkezdtünk.

Nicola felkuncog, majd kirántja alólam a farmert és őrült tempóban rángatja le rólam. Feljebb emel a derekamnál fogva, fogaival a tangám szegélyét tépi, miközben az ujjaival lassan a csiklómon köröz.

Istenem, mindig ezt csinálja! Addig húzza az agyam, ameddig majdnem felrobbanok.

Leszabja rólam az alsóneműt, de a két ujja egy percre sem áll meg. Felhajol a számhoz, gyengéden beszívja az alsó ajkam, én mohón csapok le rá, válaszul hirtelen belémdugja az ujjait. Lassan mozgatja ki-be, felnyögök, miközben türelmetlenül mozgatom magam. Elszakad a számtól, forró lehelletét már az ágyékomnál érzem, aztán a nyelvével éppenhogy csak megízlel. Játszik velem.