Chapter 5

4.3K 157 8
                                    

NINO

- Na, várjunk csak egy percet! - Nicola lazán feltartja a mutatóujját, jóízűen felnevet, de közben a szeme vészjóslóan rám villan. - Komolyan kinyiratnád ezt a szép kislányt? - Nem közlöm vele, hogy egyébként egyidősek, és semmiképpen sem lehet kislánynak nevezni az ágybéli teljesítménye alapján. - Ha neked nem kell, én megtartom magamnak, ha úgy van. Valamire csak jó lesz.

Úgy beszél róla, mint egy faszom tárgyról, és valamiért felhúz ezzel, pedig tudom, hogy direkt viselkedik ilyen arrogánsan, hogy mentse Nina életét valahogy. Őszintén, én sem nagyon szeretném megöletni Ninát, de azt még inkább nem akarom, hogy Matteo azt higgye, ilyen könnyen zsarolható vagyok. Nem tarthat sakkban egy gyors numerával, és kizárt dolog, hogy odaadjam érte Cataniat. Az a város hozza a legtöbb lóvét Palermo után. Lófaszt! Hiába meresztgeti nekem itt Nicola a szemeit. Nincs kedvem másodjára is megszerezni azt, amit már egyszer rengeteg vér és veríték árán a markomba került.

- A helyedben átgondolnám a testvéred szavait, Nino - mondja Bellucci, mikor percekig nem reagálok. Pörögnek a gondolataim, de Nicola ötlete az utolsó, amit végiggondolok közben.

Nina eddig az öcsém arcát tanulmányozta riadtan, talán próbálta eldönteni, hogy komolyan gondolta-e az előbbi szavait, és elkezdett fantáziaképeket gyártani, hogyha belemegyek az alkuba, miféle sanyarú élet várna rá mellette, elszakítva a családjától. Ám amikor meghallja a becenevem, kikerekedik a szeme és azonnal felém kapja a fejét. Gondolom összerakta a képet. Bármit hallott egy Nino nevű férfiról a fogsága alatt, most már arcot is tud társítani hozzá. És sajnos, bármit is mondtak neki rólam, az feltehetően igaz.

- Természetesen felkészültem a nemleges válaszra - folytatja Bellucci. - Pontosan ezért kényszeritettem a kis kalandodat arra, hogy írjon egy kedves levelet az apjának arról, hogy hol is tartózkodik pontosan. A lakcímedet talán nem tudom, mert elismerem, ravasz vagy, de a neved egész Palermoban ismeretes, így hát ez éppen elég ahhoz, hogy gyanúba keverjelek. Na már most, mint tudhatod, Michael Chapman a rendvédelmi szerveknek dolgozik, és valószínűleg bármit megtenne a kislányáért. Ha viszont halott, elég nehéz lesz bizonyítanod, hogy él és virul. Főleg, ha megtalálják a maradványait.

Ha szemmel ölni lehetne, az öcsém már kinyírt volna. Ha kés lenne a kezében, nem kétlem, hogy gondolkozás nélkül belém állítaná, hisz a tekintete azt üzeni, hogy ennél jobban el sem kúrhattam volna a helyzetet. Én meg legszívesebben felrúgnám a székkel együtt, hisz kurvára nincs joga ilyen becsmérlően meredni rám. Én még soha nem basztam el semmit, ő viszont folyamatosan elmegy a végletekig, felkavarva az állóvizet unaloműzés gyanánt. Egy rohadt szava sem lehet!

- Ez egy szar terv Matteo, és ezt te is tudod - felelem végül higgadtan.

- Annyira talán mégsem, mivel a lány - int Nina felé gúnyos mosollyal - kétségbeesetten hívta fel a barátját, hogy az életére törtek egy londoni szupermarketben. Ezután a pasijával elmentek egy étkezdébe, ahol elmesélte neki, hogy nem ismer semmiféle Nino nevezetű embert, aki érte küldetett két gorillát. Ezután szőrán-szálán eltűnt. Vajon mit fognak gondolni?

Felvonom a szemöldököm, miközben Ninettere pillantok. Azt mondjuk elfelejtette közölni, hogy párkapcsolatban él odahaza. Nem szeretem, ha nem játszunk tisztán. Nina viszont kétségbeesetten mered vissza rám, és nem süti le a szemét, hogy esetleg palástolja a zavarát a számomra új és kényelmetlen információ kapcsán.

- Addig nem vagyok hajlandó veled semmiféle üzletről beszélni, ameddig a húgom itt nem ül valamelyik széken - A legnagyobb nyugalommal hátradőlök a székben. - Hozasd ide, addig átgondolom!

Halálos ítéletWhere stories live. Discover now