Halálos ítélet

Chapter 22

NINO

amanti e promesse
szerelemek és ígéretek

Szerintem a szeretet fogalmát érdemtelenül tartják olyan nagy becsben. A szerelem csak fájdalmat és szenvedést okoz. Előbb-utóbb biztosan.

Itt erre az elő példa. Már ha amit érzek lehet szeretetnek hívni, mert még ebben sem vagyok egészen biztos. Oké, nekem is hatalmas osztályrészem van abban, hogy a dolgok így alakultak. Ha talán egy kicsivel előbb nyitja fel Lina a szemem, vagy ha figyeltem volna a testem rezgéseire, a viselkedésem árulkodó jeleire, akkor talán Nina nem éppen Nicola felesége akarna lenni. De ha valóban igazi volt, amit ő érzett, hogy múlhatott el két hét leforgása alatt?

Képes lettem volna olyan dologra, amire eddig még sosem. Visszaszívtam volna a kimondott szavaimat. Általában eddig azért mertem kimondani a legmeredekebb kijelentéseimet is, mert tudtam, hogy amit mondok az úgy van és nincs az az Isten, hogy valtoztassak azon, amit a számon egyszer kiejtek. Ezegyszer megtettem volna, de elkéstem ezzel.

A romantikus regényekben meg a filmekben, amiket mások könnyes szemmel bámulnak, - nekem személy szerint felfordul tőlük a gyomrom - a szerelem olyan egyszerűnek tűnik. Könnyed, sziporkázó érzelem, ami a fellegekbe emeli az embert. Na, szerintem ez egy hatalmas faszság. A szeretet alattomos, kifürkészhetetlen és kegyetlen. Sebezhetővé válsz és kurvára semmit sem tehetsz ellene, ha egyszer a hatalmába kerített. Egyszóval nem áldás, hanem átok.

Nekem legalábbis biztosan. Mert amit én most érzek, az a legfullasztóbb, legdermesztőbb és legkegyetlenebb érzés a világon.

Lina osztozik ebben az érzésben, merthogy Luca két hét után sem állított be, hogy véres bosszút vegyen a húgom haláláért. Amíg mi ketten egyre mélyebbre csúszuk, lassan elérve a gödör alját, addig Ninette és Nicola szinte szárnyalnak. Undorítóan boldognak tűnnek.

Szerencsére lelépek pár nap múlva Amerikába, úgyhogy egy ideig fellélegezhetek. Megöltem Grassót, azt hiszem egy picikét túlzásba is estem a dologgal. Mentségemre szolgáljon, hogy pont két nappal előtte vágta Nina a fejemhez azokat a dolgokat és a haragom pedig Maurón csattant. Szerintem még mindig a fogait is vizsgálják, hogy rájöjjenek ki is volt az áldozat, olyan felismerhetetlenné tettem. Ezáltal Fabio betartotta az egyezség ráeső részét és odaadta az amerikai területeit. Ezért megyek oda, átveszem hivatalosan is.

Bánom, hogy Lina nem jöhet most velem, pedig jelenleg ő a legjobb társaság, akit magam mellé eltudok képzelni. Nicola persze szívesen jönne, de inkább tépném ki a saját szívemet, minthogy eltöltsek vele két percnél többet. Nemhogy majdnem 3 napot.

- Nagyon rossz az aurád - csapja össze a könyvet a kanapén Lina. - Félek, hogy a gyerekem depressziósan jön a világra, ha sok időt töltök veled.

- Vicces, de nem mintha te olyan életvidám lennél - futtatom rajta végig a szemem. - Ha a világfájdalom testet ölthetne, te magad lennél az.

- Az életemet adnám egy sajtburgerért - nyög fel keservesen. - Vagy kettőért.

- Soha nem láttalak még sajburgert enni - prüszkölök fel.

- Ahogy én sem téged egy nő miatt szenvedni - vág vissza, mire megforgatom a szemeim. - Csodák léteznek.

- Ja, bizonyára - meredek rá, ő pedig könyörgően vissza. - Kérd meg Nicolát, hogy menjen el neked venni.

- Oké, persze - vonja meg a vállát. - Be vagyok ide zárva 0-24, mert arra várok, hogy a férfi, akit szeretek bosszút álljon a nem létező halálom miatt már másfél hete. De megértem, ha neked nincs kedved sajtburgert hozni a várandós húgodnak, mert dagonyászol az önsajnalatban, amit te okoztál saját magadnak.