Televarrt szerelem

6.fejezet

Reggel elég nyűgösen keltem, ugyanis semmi kedvem nem volt az egész naphoz. Mark, meg minden. Ráadásul még suliba is kell mennem. Kivagyok. Semmi kedvem hozzá. Tegnap mikor feljöttem pihenni, végül egy elég hosszú szundi lett belőle. 11 körül keltem fel, lezuhanyoztam, majd mentem vissza aludni. Han-ék még fent voltak, de nem volt kedvem hozzájuk. Bunkó voltam, tudom. Ezért ma reggel úgy döntöttem, hogy kiengesztelem őket, és palacsintát sütök.  Akarom mondani, palacsintát terveztem sütni, de nem igazán jött össze. Először jó ment minden. Legalább elő tudtam készíteni. Hűha.  Azonban mindet odaégettem, és fáradtan bedobtam a serpenyőt a mosogatóba. 

-Hűha. - mondta Hannah, amikor lejött. - Itt meg mi történt?
- Próbáltam palacsintát sütni.- mondtam, aztán ránéztem, érre ő elkezdett nevetni. Először furán néztem rá, aztán belőlem is kitört a röhögés. Én meg a sütés. Én meg a konyha. Két külön fogalom. Nem tudom, mennyi ideje nevethettünk, amikor Mike is lejött.

-Hahó. Itt meg mi történt?- kérdezte.
-Pete sütni akart.- mondta Han, majd újra kitört belőle a nevetés, mire Mike is elkezdett nevetni.
- Na, kösz. Kedvesek vagytok. Mintha nem tudnék sütni.
- De hát nem is tudsz.- mondta Mike.
- Jó' van. Nem kell bunkózni.  Csak kedves akartam lenni.
-Legközelebb inkább ne.- mondta, mire egy nagyot rá vertem a határa, amin csak nevetett.

Az incidens után Mike sütött palacsintát, mert persze ő tud. Csak én nem. Na mindegy, hagyjuk. Reggeli után elindultunk suliba. Hűha.  Sok kedvem volt hozzá, mondhatom. Azonban nem a suli felé indultunk el azonnal.
- Hová megyünk?- kérdeztem.
- Hozzánk.- mondta Han, bennem pedi egy pillanatra bent rekedt a levegő. Semmi kedvem nem volt Mark-hoz, meg a tökéletes testéhez.
-Mi? Miért?- kérdeztem a kelleténél kicsit erélyesebben.
- Mert még nem voltam otthon, és a cuccot is le kéne pakolni.- mondta Han furán.
Ó.  Oké. - mondtam, mire rájöttem, hogy ez egy irracionális válasz.
-Miért?- kérdezte Han.
- Semmi. Csak nincs kedvem Mark-hoz.
Aha.- mondta, de nem feszegette tovább a témát.

Majd' 10 perc alatt odaértünk, azonban nem volt kedvem kiszállni. Nem is szálltam volna, ha Han nem erősködik.  Így viszont, kénytelen voltam. Abban a pillanatban megbántam, hogy kiszálltam, amint beléptünk a házba. A konyhában ugyanis Mark és a tökéletes teste fogadott minket, mire majd' elaléltam. Az pultnál állt, ami remek kilátást nyújtott tökéletesen kidolgozott határa, illetve feszes fenekére, ami a boxerban kereken dudorodott. Úgy beleharaptam volna. Na jó, elég. Ezt abba kell hagynom.

-Szia, tesó. - mondta Han, majd egy puszit nyomott Mark arcára.
-Szia...sztok. - mondta, amint a tekintete megakadt rajtam. - Mit keres itt?- mutatott rám.
- Vélünk jött. Baj?
- Igen.
- Miért? Nem ez az első alkalom, hogy itt van.- mondta Han.
- Akkor is zavar.- mondta.
- Na jó, ebből elég. Mi történt a hétvégén?
- Semmi.- vágtuk rá mindketten.
- Aha. Látom. Mi most Mike-kal szépen  felmegyünk, összepakolni. Addig ti beszélgessetek. - mondta, aztán kézen fogta Mike-ot, és már fent is voltak.

Mi meg ott álltunk a konyhában, mint két szerencsétlenség. Jobb dolgom híján, újra szemügyre vettem Mark testét, azonban alig jutottam el a hasához, amikor is megszólalt.

- Mi lenne, ha nem ilyen feltűnően bámulnál?
- Nem is bámullak.- mondtam.
- Aha, látom.
- Lehet, hogy azt hiszed, mindenki rólad álmodozok meg minden, de nem.
- Nem mindenki mondta, majd egyre közelebb jött.
- Tényleg?- kérdeztem.
-  Csak te.- suttogta a fülembe, mire libabőrös lettem.
- Én nem.- dadogtam.
- Persze.- mondta, majd elfordította fejét, így a szája majdnem a számhoz került, mire gyorsabban kezdett dobogni a szívem. Ugyanis akartam. Ő is láthatta rajtam, mert elnevette magát.
- A majdnem csókot pedig felejtsük el. Nem kezdek kisfiúkkal.- suttogta még mindig a fülembe, majd megfordult, és elment. Én pedig ott maradtam a konyhában, a gondolataimmal.