Televarrt szerelem

10.fejezet

Akkor felém fordult, és megcsókolt. Én pedig nem tudtam, hogy mit csináljak, ellöktem magamtól. Én nem őt akartam. Igazából már azt sem tudom,  hogy kit akartam.

-Ez mi volt?- kérdeztem, miután eltoltam magamtól.
- Én csak...- kezdte.
- Te csak...?- kérdeztem.
- Sajnálom.- mondta végül.
- Oké. De ez mi volt?
- Nem tudom, csak.. Magával ragadott a hangulat.
- Ennyire?
- Figyelj, tényleg sajnálom.
- Oké. Csak tudd, hogy nem lehet köztünk semmi. Tudom, hogy mit mondtam Markról, de akkor sem tudom elfelejteni.
- Teljesen megértem. Én voltam a hülye. - mondta végül.

Az incidens után még maradt egy darabig, azonban valami megváltozott, érezni lehetett a levegőben. Nem nehezteltem rá vagy ilyesmi, csak nem kellett volna, nem most, inkább semmikor. Ő csak egy barát, aki tény, hogy jól nez ki, csak nem Mark. És itt vagyunk Marknál megint, mindig ide lyukadunk ki, ami elég bosszantó. De egyszerűen nem tudom elfelejteni. Nem is akarom elfelejteni.

- Te akarod őt?- kérdezte Zack, amint kikísértem őt a kapuhoz.
- Én nem... Nem tudom, mit akarok.
- Szerintem akarod őt, már csak azt kell kiderítened, hogy ő akar-e téged.
- Ez nem ilyen egyszerű. 
- De az, csak te nehezíted meg. - mondta , majd már egy pillanattal később, láttam, amint az utcán sétál. Én pedig utána néztem, és azon gondolkodtam, amit mondott.

Órákkal később itt fekszem az ágyban, gondolkodom, nem tudom aludni sem. Többször is rászánom magam, hogy elmegyek hozzá, és beszelünk. De sosem indulok el. Azt sem tudom, hol lakik, meg félek is egy picit. Megpróbálok aludni.

Hajnali kettő, még mindig ébren vagyok. Tulajdonképpen ma éjszaka még semmit sem aludtam, szerintem már nem is fogok. Beszélnem kell vele. Csak nem tudom, hogyan. Azt sem tudom, hol lakik, ez pedig nem telefontéma.  Ajj. Olyan szar ez az egész. Meg kell tudnom a címet, de Hannah-t nem hívhatom, hogy venné ki magát, ha hajnal kettőkor a tesója címét kérdezném. Megvan. Mike.  Ő úgysem kérdezne semmit. Hívom is.

- Igen?- szól bele a telefonba álomittas hangon.
- Szia. Én vagyok.- mondom.
- Pete? Mit akarsz?
- Mark címét.
- Minek az neked?- kérdezi.
- Öööö... Meg akarom szívatni.
- Mi? Hajnali fél kettőkor. Ne már.
- Akkor meg adod vagy sem?
- Nem is tudom. Beszélnem kéne..
- Ne már. Han nélkül már élni sem tudsz?- kérdezem dühösen.
- Hűha. Ez durva volt.
- Bocsi. Hülye voltam.
- Hát néha az vagy mondta. Mit adsz érte?- kérdezte már nevetve.
- Egy doboz Oreo?
- Nem is tudom.
- Kettő?
- Hát..
- Jesszus. Öt?
- Oké.
- Ez most komoly?
- Aha.- mondja,majd bediktálja a címet.

Itt állok hajnali háromkor Mark lakása előtt, hajnali háromkor. Igen, nem vagyok normális. Mielőtt még meggondolnám magam, hívom Markot.
- Igen?- veszi fel ő is álomittasan.  Ezek szerinte hajnali háromkor mindenki alszik, csak én nem.
- Szia.- mondom.
- Pete?- kérdezi- Mit akarsz ilyen korán?
- Be engedsz?
- Mi van?
- Itt állok kint.
- Te beteg vagy.- nevet fel, azonban hallom,ahogy berreg az ajtó, így felmegyek, majd megállok a 12-es ajtó előtt, és kopogok. Valószínűleg már ott várt rám, mivel amint kopogok, nyitja is az ajtót. Én pedig lesokkolok. Ugyanis boxerben nyit ajtót, amire nem voltam felkészülve.
- Mit akar..?- kezdené, azonban én bele fojtom a szót, amikor közelebb megyek, és megcsókolom.  Először meglepődik, nem reagál semmit, azonban utána visszacsókol, szenvedélyesen. Ez a csók más, mint ami a kocsiban volt. Most már mindketten akarjuk. Nem is tudjuk, de  talán nem is akarjuk tagadni. A hajába markolok, mire felnyög, majd megszakítja a csókot.

- Ez mi volt?- kérdezi.
- Nem tudom. Akartam.
- Hajnali kettőkor?- kérdezi nevetve.
- Hát. Lehet.
- Hülye vagy.- mondja, majd odahajol hozzam egy újabb csókra, ami most puhább, finomabb.
- Szóval mi volt az a csók?- múltkor kérdezem.
- Aha. Erről van szó. - mondja nevetve.
- Nem.
- Dehogynem. Féltékeny voltál.
- Nem voltál.
- Dehogyis.- mondta, majd újra megcsókolt.- Csak nem tetszett, hogy ezekkel mást csókoltam.
- Az egód, még mindig.
- Jól van.- mondja, de végül elmesélte a történetet. Kiderült, hogy akivel csókolózott, a volt pasija volt, aki nem tudott rajta túl lépni. Ő azonban nem akart azt a csókot, amitől melegség önti el a szívem.

Épp a karjaiban fekszem, majdnem elalszom, Mark pedig a kezével az oldalamat simogatja, ami nagyon jó érzés.
- Ideje hazamenni.- mondja.
- Nem akarok.- suttogom bele a pólójába,amit felvett, amit sajnálom.
- Én elhiszem, de nem hiszem, hogy anyukád örülne, ha nem találna otthon.
- Oké. Igazad van.- tápászkodtam fel.

10 perc alatt haza is értünk, azonban nem akartam kiszállni a kocsiból, de muszáj volt.
- Szia.- mondtam neki, majd megcsókoltam, ami még mindig nagyszerű érzés volt.
- Szia.- suttogta bele a csókba.
- Majd talizunk?
- Majd talizunk.- nevetett fel, és adott még egy csókot, aztán kiszálltam a kocsiból, és néztem ahogy elhajt, majd óvatosan kinyitottam az ajtót, és bementem.
- Te hol voltál?- kérdezte egy hang, mire megijedtem, majd megláttam anyát a sötétben. És apát.  Nagyon jó, gondoltam.