Televarrt szerelem

8.fejezet

A kocsiban történt csók óta, nem volt semmi. Mark nem tett semmit, pedig én arra vártam, hogy lépjen, de semmi. Amikor ott hagytam a kocsiban, azt hittem, hogy könyörögni fog. Ha nem is könyörögni,akkor legalább tenni valamit. Felhív, vagy nem is tudom. De nem tett semmit, pedig úgy tűnt, hogy ő is akarja, de ezek szerint sem. Azóta nem is találkoztunk, nem is beszéltünk. Ugyanis elköltözött, azt sem tudom hova. Azt, hogy elköltözött is Han-től tudom, ő szólt. Még csak azt sem tudom, hogy hol lakik. Ahj.  Olyan szar ez az egész. Egy csomó ideig győzködtem magam, hogy nem akarom, aztán végre megcsókolom, és másfél hete semmi. SEMMI.

Mindegy, megpróbálok nem rá gondolni, de elég nehezen megy. Most is, amikor a suli folyosóján igyekszem a termem felé, épp Mark-on gondolkodom, aminek következtében nem is figyelek a folyosón. Így történhet meg, hogy egy idő után, beleütközök valamibe. Pontosabban valakibe.

-Oh. Bocsi..- kezdek bele a mondandómba, azonban amikor az, aminek neki mentem, megfordul, eláll a szavam. A világ legcsodálatosabb kék szemébe nézek bele és gyönyörű barna haja van.
- Semmi gond.- mondja mosolyogva, én pedig elolvadok a mosolyától.
- Új vagy itt?- kérdezem, amikor rájövök, hogy még sosem láttam.
- Igen. Zack. Zack Bradley.- mondja, miközben a kezét nyújta.
- Peter.Peter Matthews.- mondom én is megrázva a kezet.
- Örülök a találkozásnak.- mondja.- Nem mindig szaladnak bele az emberbe.
- Azért tényleg bocsi.- mondom, mire válaszolna, azonban megszakítja egy kiáltás, ami az egész sulit bezengi.  És, ami a nevem kiabálja.  Ez csak Han lehet.

- Szia.- mondom, amikor odaér.
- Szia.- mondja mosolyogva, aztán észre veszi Zachet. - Ó, szia. Hannah.- mutatkozik be.
- Zack.- mondja Zack mosolyogva.
- Szia.- mondja Mike is, amikor odaér. Mike. Hannah pasija.
- Szia.- mondja Zach. - Oké, értem. Egyébként sem az esetem. Tulajdonképpen egyik lány sem az esetem, ha érted.
- Ó.- mondja Mike.
- Ó.- mondja Han.- Az jó, mert Pete-nek sem.- mondja,mire idegesen nézek rá.
- Ó.- mondja Zack.- Tényleg?
- Tényleg.- mondom.
- Mi az első órád?- kérdezi Han.
- Töri.- mondja Zack.
- Ó. Nekünk is.- mondja Han mosolyogva.
- Ó. Tényleg. - mondja Mike.
- Jól van. Be lehet fejezni ezt az "Ó-zást".- mondom.
- Ó. Oké.- mondja Han. - Szerintem induljunk el.- teszi hozzá, majd káron ragad.
- Cuki.- suttogja a fülembe.
- Nem az esetem.- mondom
- Akkor ki az eseted?
- A bátyád.- gondolom, de nem mondom ki. - Hát nem ő.- mondom végül.
- Oké.- mondja, mindentudó vigyorral a fején.

A nap elég lazán telik el, semmi extra. Zack-kel sokat beszéltünk, nagyon jó fej. De azért még mindig sokat gondolok Markra, nem tudom kiverni a fejemből, bármennyire is szeretném. Nem megy. Igaz, hogy még csak ma találkoztam Zack-kel, de a közelében kevesebbet gondolok Mark-ra, de még mindig túl sokat, ugyanis nem tudom, hogy akkor most mi van köztünk.

Éppen hazafelé sétálok, amikor véletlenül a tetováló szalon felé kerülök, ahol Mark dolgozik, ami mellesleg az ellenkező irányba van. Na, mindegy. Egy kis testmozgás, tudjatok. Már majdnem odaérek a szalonhoz, amikor is meglátom, hogy ott van Mark. A szívem azonnal hevesebbek kezd verni. Aztán észreveszem, hogy nem egyedül van, ugyanis odalép mellé egy srác, és megcsókolja. Én csak állok ott földbegyökerezett lábakkal, nem tudván, hogy mit csináljak. Lesokkolódtam. Egy hete még velem csókolózott a kocsiban, most meg már vele. Ezt nem hiszem. Abba hagyják a csókot, Mark dühösnek tűnik. Igen, én is az lennék, ha megcsókolnálak. Mark egy pillanatra felém fordítja a fejét, és meglát. Erre én futásnak eredek. Hallom, hogy a nevemet kiabálja, de nem érdekel, csak futok, miközben patakzanak a könnyeim. Nem érdekel, amint hazaérek, berontok az ajtón, és kiszakad belőlem a sírás.
- Pete?- kérdezi anya, azonban nem mondom semmit, csak felmegyek a szobámba...