Televarrt szerelem

12.fejezet

Több, mint két hét telt el azóta, hogy Mark meg én "együtt " vagyunk. Azonban ezen idő alatt nem sok időt töltöttünk együtt ugyanis mindketten elég elfoglaltak voltunk, ami elég gáz. Még egy éve nem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani, de nagyon hiányzik Mark. Azt hittem, ha együtt leszünk, minden más lesz, de nem egészen úgy alakult. Markkal megbeszéltük, hogy egy ideig még nem szólunk senkinek, főleg Hannah-nak, de ez is kezd egyre nehezebb lenni. Nem szeretek neki hazudni, de most az egyszer muszáj. Mindketten megegyeztünk, hogy egy ideig nem mondunk neki semmit, ugyanis még mi sem vagyunk benne biztosak, hogy mit akarunk. Addig pedig nem szeretnénk semmit mondani, de ez kezd egyre nehezebb lenni.

Ma reggel is komásan kelek fel, semmi kedvem az egész naphoz, sőt semmihez. Nagy nehezen kiszállok az agyból, majd megnézem a telómat, hogy Mark nem keresett-e. Ez már lassan napi rutin. De nem keresett, pedig általában reggel szokott. Mindegy, egy kicsit mérgesen, szomorúan elkezdek készülődni. 20 perc alatt kész is vagyok, már épp indulnék, amikor elkezd csörögni a telefonom. A kijelzőn Mark neve van. A szívem egyre hevesebben kezd el verni.

- Szia-mondom felvéve a telefont.
- Szia- szól bele ő is álmos hangon.
- Most keltél?- kérdezem mosolyogva.
- Igen- mondja.- Hulla vagyok.
- Mikor kezdesz?- kérdeztem.
- Tízkor- mondja. - Akkor van az első ügyfelem.
- Olyan későn? Jó világ.
- Ugye.- mondja mosolyogva.
- Akkor miért keltél ilyen korán?
- Miattad- mondja, mire nekem egyre gyorsabban kezd verni a szívem, szóhoz sem jutok.
- Miattam?- kérdezem, amikor megtalálom a hangom.
- Igen, miattad.
- De.. Miért?
- Mert tudom, hogy nem tudsz élni nélkülem.
- Azért el ne ájulj magadtól.
- Majd te- mondja, mire felnevetek.
- Csak szeretnéd.
- Tudom, hogy mióta felkeltél azt vártad, hogy felhívjalak.
- Ez nem igaz.
- Kit akarsz átverni?
- Na jó, lehet tényleg így volt.
- Ugye. Ellenállhatatlan vagyok.
- Én ellen tudok neked állni.
- Tényleg?
- Tényleg.
- Nem hinném.
- Pedig hidd csak el.
- Oké.- mondja.
- Megérkeztem- mondom, amikor megérkezem a sulihoz.
- Oké.- mondja.- Szia.
- Szia.- köszönök el.
- Jó legyél.
- Én mindig.
- Később találkozunk?
- Még az is lehet.
- Oké.- mondom, mire leteszi a telefont. Én pedig besétálok a terembe. Alighogy belépek a terembe, üzenetem jön. Megnyitom, és majdnem elnevetem magam. Egy kép jött Marktól, amin az agyban van, csak egy boxer van rajta, és hozzá az üzenet. "Csakhogy megmutassam, hogy nem tudsz nekem ellenállni".

- Min mosolyogsz?- kérdezi Han, amint belép a terembe.
- Semmit- mondom, azonnal elrejtve a telefont.
- Aha. Látom.
- Tényleg nem nézek semmit.
- Fura vagy nekem.- mondja, mire csak elmosolyodok.

Az egész napomból nem emlékszem semmire, ugyanis egész nap Mark, pontosabban a kép amit küldött jár a fejemben, illetve az, amit mondott. Most este tíz óra van, egész délután nem hallottam Markról semmit. Nem is hívott, nem is írt semmit. Kezdek aggódni. Már épp aludnék el, amikor hallom, hogy valami kopog az ablakomon. Mire megijedek. Mi van ha Pennywise az, és azért jött, hogy elvigyen lebegni. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben. Nem nyitom ki az ablakot, inkább visszafekszem, de a kopogás nem marad abba. Egyszer csak megcsörren a telefonom, mire megijedek, majd végül felveszem.
- Igen?- szólok bele suttogva.
- Szia.- hallom Mark hangját.- Be engednél?
- Te dobálsz?- kérdezem.
- Szerinted ki?
- Pennywise. - mondom,mire felnevet.
- Igen, valószínű.
- Oké. Be lehet fejezni.- mondom,majd megkeresem az ajtót, gyorsan a bejárati ajtóhoz megyek, kinyitom az ajtót, majd be engedem Markot. Aki, amint belép a számra tapad, amit én azonnal viszonzok, mohón. Már vagy két napja nem találkoztunk. Már épp el akarnék válni, hogy be menjünk a szobába, azonban ekkor meghalljuk, hogy valaki köszörüli a torkát, mire odafordulunk, és meglátjuk apát, aki a folyosón áll, és minket néz....