Televarrt szerelem

11.fejezet

Azt hiszem, hogy életem végéig szobafogságban leszek. Miután hazajöttem az éjszaka középen Marktól apáék már itt vártak a nappaliban. Hát nem igazan örültek, hogy elmentem, amit meg is értek. Anya nem volt annyira kiakadva, mint apa, ő nagyon mérges volt. Igazából, ő csak a nevelő apám, de már kiskorom óta ő nevel, szóval joggal hívom apának. Az igazi apámról nem tudom semmit. Lelépett, amikor kétéves voltam, itt hagyott engem anyuval, egyedül. Akinek körülbelül egy évvel később jött az életébe George, a (nevelő) apám. Ez volt a legjobb dolog, ami történhetett anyuval, de tényleg. Apámról akkor hallottam legutóbb, amikor körülbelül két éve bevallottam, hogy meleg vagyok. Amire teljesen kiakadt, amit nem tudtam hova tenni, ugyanis nem is foglalkozik velem. A szüleim egészen jól fogadták. Nem volt semmi sírás, kitagadás, vagy ilyesmi. Elfogadták, talán mindig is tudták. Anyának egy picit nehezebb volt feldolgozni, de akkor sem hagyott magamra sosem. Apa, pedig az első pillanattól mellettem állt, ami fura volt, mert azt hittem, hogy jobban ki lesz akadva ,de nem. Mindenkivel szembeszállt, aki egy rossz szót is mondott rám. Aztán ott volt Hannah meg Mike is, akik szintén rögtön megtudták a hírt.  Ők is nagyon jól fogadták, nem mutatták, hogy barmi is változott volna, ugyanis nem változott, ugyanaz voltam. Ezért nagyon hálás vagyok nekik, mindenkinek.

Ezen gondolatok járnak a fejemben, miközben az ágyban fekszem, délután, suli után, amit úgy éltem túl, mint egy zombi, tekintve, hogy ma hajnalban feküdtem le. Csodás volt. Hannah is kérdezte, hogy mi van, azonban nem mondtam neki semmit, ugyanis még én sem tudtam, hogy mi van, mi történt. Vártam, hogy Mark hívjon, de nem hívott, pedig már délután öt volt, de még semmi hír sem volt róla. Most már tényleg nem tudom, hogy mi van. Végül megelégeltem a várakozást, és felhívtam.

- Szia.- szólt bele, mire meghallva a hangját egyre gyorsabban dobogott a szívem.
- Szia.- mondtam.
- Miért hívtál?- kérdezte.
- Öööö..- dadogtam.- Csak meg akartam kérdezni, hogy hogy vagy.
- Jól.- mondta.
- Az jó.
- Aha. Ezt nem hiszem el. Szórakozik velem, vagy mi van?
- Ennyi?- kérdeztem, amit azonnal meg is bántam.
- Mi kéne még?- kérdezte nevetve. Ezt nem hiszem el.
- Tudod mit. Semmi.- mondtam.
- Akkor oké. Szia.-mondta, mire bennem felement a pumpa.
- Na, idefigyelj.- kezdtem.- Nekem nem teszed le a telefont. Egész nap itt voltam, bizonytalanságban, hogy mi a fene történt is tegnap. Erre felhívlak, és te nem mondasz semmit. Most azt sem tudom, hogy mi van közöttünk, vagy Mi nincs. Te meg itt szórakozol, mintha semmi sem történt volna. Ja, és ráadásul szobafogságban vagyok miattad.
- Ennyi?- kérdezte, amikor befejeztem.
- Asszem'.
- Először is.- kezdte.- Nem miattam vagy szobafogságban, ugyanis nem én kertem, hogy hajnalok hajnalán gyere át, és vallj nekem szerelmet.
- Nem vallottam szerelmet.
- Tökmindegy. Mindketten tudjuk, hogy odáig vagy értem.
- Annyira biztos nem, mint amennyire te magadért.
- Ez igaz.- nevetett fel.- Másodszor, én sem tudom, hogy mi ez az egész. Én sem tudom, hogy mit akarok. Életemben először bizonytalan vagyok. Amit tudok, hogy az a csók jól esett. És az is biztos, hogy valami vonz benned, meg én magam sem tudom, hogy mi. Nem tudom, hogy meddig tart, tartós lesz-e, de szeretném megpróbálni.- fejezte be a mondandóját, mire én nem tudtam mit mondani.
- Hűha.- mondtam.- Értem.
- Megfelel?- kérdezte.
- Meg. - mondtam mosolyogva.
- Akkor jó.- mondta ő is nevetve.
- Mikor találkozunk?- kérdeztem.
- Nem is tudom.- mondta.- ﹰEppenséggel itt vagyok a ház előtt.
- Komolyan?
- Komolyan.
- Oké. Meg kérdezem anyát, hogy lemehetek-e?
- Oké.- nevetett.

Bementem a konyhába, ahol megtaláltam anyát.
- Szia.- mondtam.
- Szia.- mondta ő is, mire nem mondtam semmit, erre felvonta a szemöldökét.- Szeretnél valamit?
- Izé. Kimehetnék Markhoz?
- Markhoz?
- Mit keres itt?
- Hannah küldte.- hazudtam.
- Menj, de apád meg ne tudja.- mondta, mire odaszaladtam, és megpusziltam.

Villámsebességgel kiszaladtam az ajtón, majd ki a kapun, ahol ott állt Mark lazán a kapunak támaszkodva, amint meglátott elmosolyodott, mire én odaszaladtam, és a nyakába vetettem magam.
- Szia.- suttogtam a mellkasának.
- Szia.- mondta, azonban mielőtt bármit is mondhatott volna, rátapadtam az ajkára, amitől először meglepődött, utána azonban viszonozta.
- Hiányoztam?- kérdezte.
- Dehogyis.- mondtam.
- Látszik.- nevetett fel.
- Ne legyél ennyire magabiztos.
- Én mindig az vagyok.
- Tudom.
- De te így szeretsz.
- Nem mondtam, hogy szeretlek.
- Nem is kell. Látszik.
- Aha. Rajtad is.
- Én nem tagadom.- kacsintott, mire benn akadt a levegő.- Én kimondom, hogy bírlak.
- Szóval bírsz?- mosolyogtam.
- Valami olyasmi.- mondta, mire adtam neki még egy csókot. Nem sokkal később elment, én pedig bementem. Alighogy beértem jött egy üzenetem, amin ő volt látható, amint " csábosan " a kamerába néz. "Csakhogy tudj miről álmodni ", írta, mire felnevettem...