Televarrt szerelem

7.fejezet

A reggeli incidens után Mark-kal, elég nehéz volt odafigyelnem a suliban. Igazából nem is emlékszem rá, hogy mi történt, vagy hogy mi volt. Csak úgy ott voltam, de semmi nem ragadt meg bennem. Egész nap csak Markra tudtam gondolni. Arra, hogy milyen normális volt azelőtt, hogy Hanék hazajottek volna. Utána azonban újra a bunkó Mark volt. Nem tudtam az egészet hova tenni. Főleg azt, amit reggel mondott. Ő nem kezdene kisfiúkkal. Ez mégis mit jelent? Ha idősebb lennék, kezdene velem? Mindegy, akkor is fajt , amit mondott.

Most pedig a szakadó esőben sétálok haza, ugyanis Mike és Han már hazamentek ugyanis nekik nem volt plusz matek órájuk, mint nekem. Ugyanis nem vagyok valami jó matekból, és le kéne valahogy érettségiznem.  Na mindegy. A lényeg , hogy egyedül sétáltam haza a suliból. Ami alapból szívás, főleg ha még az eső is szakad. Annal nincs jobb. Ennél már nem lehet rosszabb, gondoltam. Ó, dehogynem. A következő pillanatban minden rosszabb lett. Sokkal rosszabb.

Éppen sétáltam, amikor is elhúzott mellettem egy autó rohadt gyorsan, ezáltal egy csomó fizet rám fröcskölve. Fantasztikus. Azután azonban fékezett az autó, és visszatolatott.  A vezetőülésben pedig ott ült Mark.  Na jó, ennyire peches nem lehet. Ilyen nincs. Egy ilyen szar nap nem lehet még szarabb. 

- Szia.- mosolygott ki a kocsiból, végig nézve vizes ruhámon.
- Szia.- mondtam idegesen.
- Hogy vagy?- kérdezte.  Ez most komoly?
- Jól, köszike. - sziszegtem még idegesebben.
- Akkor jó, szia.- mondta, és elkezdett elhajtani. Én csak álltam ott leesett állal, nem hittem a szememnek. Tény, hogy nem voltunk  jóban, de azért az esőben hazavihetett volna.
- Ez most komoly?- kérdeztem, amikor el akart hajtani.
- Micsoda?- kérdezte még mindig mosolyogva.
- Tudod mit, semmi.- mondtam, mire elkezdett nevetni.
- Oké.- mondta, majd elkezdett elindulni, mire már remegtem a dühtől. Most komolyan ott hagy a szakadó esőben? Ezt nem hiszem el. Hogy lehet ekkora paraszt?

-Elvigyelek?- kérdezte aztán, még mindig nevetve.
- Megtisztelnél. 
- Akkor szállj be.- mondja, mintha ezzel szívességet tenne nekem. Pff.
- Köszi.- mondtam, amint beszálltam.
- Nincs mit.- mondta.- Én már csak ilyen kedves vagyok.
- Aha.- mondtam.
- Most miért? Hagyhattam volna, hogy kint ázz.
- Amit meg is tettél.
- De aztán felvettelek, ez a lényeg.- mondta.
- Aha, ez a lényeg. Beszelhetnénk róla, ki a kisfiú. - mondtam, azonban már abban a pillanatban megbántam, hogy kimondtam.
- Szóval erről van szó.- mondta nevetve, majd felém nézett, és kacsintott,mire elvörösödtem.  Gyorsan az ablak felé fordultam.
- Nincs itt szó semmiről.
- Csak arról, hogy bejövök neked.
- Ne is álmodj róla.
- Szerintem kettőnk közül te vagy az, aki erről álmodik. 
- Pont nem.- mondtam, azonban ez volt az igazság, de erről neki nem kellett volna tudnia. Egy ideig csönd volt, aztán megint előbb járattam a szám, mint kellett volna.

- Amúgy, ha már a kisfiukról van szó, nem érzed gaznak, hogy még a szüleidnél laksz 28 evésen?- mondtam, mire először elkerekedett a szeme, utána azonban elnevette magát.
-Hűha. - mondta.- Te aztán nem köntörfalazol.
- Én sosem.
- Egyébként még csak 27 vagyok, nem 28. Amit, te is pontosan tudsz, ugyanis odáig vagy értem.
- Mintha az az egy év számítana.
- Számit.- mondta.- Egyébként, ha már ilyen szépen rá kérdeztél. Nem zavar, hogy a szüleimnél lakom. Jövő héten ugyanis elköltözöm.
- Ó. - mondtam.
- Ó, bizony.

Az út további részében nem beszéltünk , én pedig eléggé rosszul éreztem magam attól, hogy ezt mondtam. Néhány perc múlva megérkeztünk a házunkhoz,így ki kellett szállnom.
- Bocsi.- mondtam, mikor elkezdtem kikapcsolni a biztonsági övet.
- Mit?- kérdezte.
- Azt, hogy ilyen bunkó voltam.
- Nem jobban, mint amennyire én.- mondta, majd közelebb hajolt, nagyon közel a számhoz, mire azt hittem, hogy megcsókol, de csak belemehetett a fülembe.

- De te nem akarsz engem.- suttogta a fülembe.- A tested mást mond.
- Menj a pokolba.- mondtam.
- Onnan jövök.- mondta, mire ki akartam szállni a kocsiból. A kezem már a kilincsen volt, amikor is megfogta a kezem, maga felé fordított, megfogta az arcom, és megcsókolt. Igazán , érzékien. Először készületlenül ért, utána azonban én is visszacsókoltam. Mindent beleadtam ebbe a csókba. A hajába túrtam, aztán megszakítottam a csókot.

- Köszi. - mondtam utána, majd kiszáll tam a kocsiból,mire utánam kiabált.
- Várj, ez most mi volt?
- Nem tudom, én csak egy kisfiú vagyok.- kiabáltam vissza, mire elnevette magát, én  pedig bementem, és mosolyogtam. Egész délután.