Televarrt szerelem

19.fejezet

Olyan jó volt, hogy tegnap Mark itt volt, és eltölthettünk egy kis időt együtt. Azonban este már hazament, ugyanis anyu nem engedte, hogy itt aludjon. Még egy kicsit neheztelt rá a baleset miatt, amit teljesen megértettem, de már én is megbocsátottam neki. Sőt, sosem haragudtam rá igazán.  Ilyen gondolatokkal keltem fel reggel, majd azonnal kippatantam az agyból, a konyhába indultam, és reggeliztem.
- De friss ma reggel valaki- mondta anya.
- Igen. Jó kedvem van.
- Azt látom- mondta mosolyogva, mire odamentem megöleltem, majd adtam neki egy puszit.
- Jó friss vagy ma reggel- mondta apa, amikor belépett a konyhába.
- Csak jó kedvem van- mondtam, mert ilyenkor még jó kedvem volt. Ilyenkor.
Reggeli után rögtön fogat mostam, felöltöztem, majd a világ legboldogabb embereként kimentem az ajtón. A kapuban pedig ott állt Mark, mosolyogva.
- Szia- mondtam, miközben odasétáltam mosolyogva,majd átkaroltam a nyakát.
- Szia- mondta még ő is mindig mosolyogva.
- Hát Te?- kérdeztem.
- Gondoltam, megleplek.
- Sikerült.
- Örülök- mondta mosolyogva, majd odahajolva hozzám, megcsókolt. Érzékien. 
- Én pedig ennek örültem- mondtam, majd adtam neki még egy csókot.
- Elvihetlek?- kérdezte, miután megszakítottuk a csókot.
- Ha már így vártál rám- mondtam, majd behuppantam az anyósülésre.
- Nincs neked egy picit korán?- kérdeztem, ugyanis tudtam, hogy ilyenkor még nem dolgozik.
- Egy picit- mondta.
- Csak miattam keltél fel?- kérdeztem szerelmetesen.
- Mielőtt még elbíznád magad, dolgom volt.- mondta.
- Oké.- mondtam mosolyogva.
- Viszonylag hamar odaértünk a sulihoz, ami viszonylag csöndben  telt el. Amit nem bántam, sőt ezt szerettem Markban leginkább. Hogy nem kellett vele feleslegesen beszelni. Mindketten el voltunk csendben, mégsem volt kínos a szitu. Az még csak később jött.
Amint odaértünk a sulihoz, Mark felém fordult.
- És most?- kérdezte.
- Hogy érted?
- Hát izé..- kezdte.- Miután összejöttünk sem akartad, hogy egy ideig kiderüljön a dolog, amit én teljesen megértettem. De miután a hozzátartozóink megtudták, nem tudom, mit akarsz. Azt is megértem, ha még egy darabig titkolni akarod. 9 év van közöttünk, ami ebben a formában elég sok. De azt tudnod kell, hogy én nem titkollak. - fejezte be.
- Ez minden?- kérdeztem mosolyogva.
- Hát, nagyjából.- mondta.
- Elmondhatom, mit gondolok?
- Persze.
- Először is, nagyon cuki voltál. Másodszor is, én sem akarlak tagadni, titkolni, ugyanis szeretlek.- mondtam.
- Biztos?
- Biztos.
- Akkor nem gáz, ha megcsókollak.
- Nem, de előtte szálljunk ki.
- Miért?
- Mert tudatni akarom velük, hogy  te vagy a pasim. És nem szégyellek.
- Oké.- mondta nevetve, majd kiszállt, nekem is kinyitva az ajtót.
- És most?- kérdezte tanácstalanul álldogálva.
- És most..- kezdtem, majd odahajolva , megcsókoltam. Először meglepődött, majd ő is viszonozta a csókot. Érzékeltem, ahogy hirtelen mindenki abba hagyta, amit csinált az udvaron. Mindenki abbahagyta a -beszélgetést, vagy amit éppen csinált, de nem érdekelt.
- Szeretlek.- mondtam, amint megszakítottam a csókot.
- Én is szeretlek- mondta mosolyogva, majd átölelt, sok szerencsét kívánt, és elment dolgozni. Én pedig megfordultam, hogy szembenézzek mindenkivel és mindennel....