Televarrt szerelem

15. fejezet

Sziasztok!
Itt egy újabb rész. Igaz, hogy általában kétnaponta posztolok új részt, de ezzel már nem tudtam várni. Remélem, tetszeni fog 😀😄

Miután otthagytam Markot, aki egy sráccal csókolózott azért, hogy rájöjjön engem akar, és aki nem jött utánam, miután otthagytam, először elindultam hazafelé. De aztán nem volt kedvem hazamenni, találkozni anyuékkal, akik csak tegnap találkoztak Markkal, aki már meg is csalt. Így úgy döntöttem, hogy nem megyek haza, hanem betértem egy bárba, hogy igyak valamit. Hozzá kell tennem, hogy nem iszom. Szinte soha. Most ittam, pedig nem kellett volna. De már késő ezen bánkódni.

Majd' egy órát ültem a bárban, eközben annyit ittam, mint amennyit 18 év alatt sem. Totál részeg voltam, magamon kívül voltam, nem akartam elhinni, ami történt. Mivel részeg voltam, ezért szinte minden embernek, aki csak belépett a bárba, elmondtam a történetet. Volt, aki meghallgatott. Volt, aki , amikor megtudta, hogy egy pasiról beszélek, azonnal faképnél hagyott. Egy idő után elég hangosan beszéltem, ami egy-két vendéget láthatóan zavart, de én akkor nem törődtem vele. Kifelé menet beleütköztem egy fiúkból álló társaságba, akik épp befelé tartottak. A legmagasabbak neki mentem, aki röhögve elkapott.

- Ó. Bocsi.- mondtam, megragadva a felkarját, ami elég izmos volt. Én pedig belemarkoltam, és elkezdtem simogatni. Részeg voltam.- Nem volt szándékos.
- Semmi baj.- mondta még viszonylag nyugodtan, majd a kezemre nézett. Vélhetőleg azért, hogy vegyem el, azonban én nem kapcsoltam. El kezdtem simogatni. És megmarkoltam a bicepszét.
- Mi a szar?- kérdezte, majd el lökött magától.
- Most miért?- kérdeztem összeakadó nyelvvel.- Te is akarod.- mondtam, majd újra elkezdtem simogatni.
- Te valamit nagyon félrenéztél. - mondta, majd ismét levette a kezemet magáról.
- Most mit vagy úgy oda. Ne szégyelld a másságod!- mondtam.
- Én nem szégyellem.- mondta- Ugyanis nem vagyok az.
- Jól van akkor. Menj a francba. Te is olyan bunkó vagy, mint a többi.
- A többi mi?
- Pasi.
- Miért? Te mi vagy?
- Én is az.. De mindegy,  nem számít. Csak menj a francba.
- Oké.
- Oké.- mondtam, majd mivel nagyon be voltam rúgva, vagy mert nagyon be voltam rágva Markra, odahajoltam, és megcsókoltam, szenvedélyesen.
Láthatóan nem élvezte, próbált eltolni magától. Azonban, én megfogtam, és a kezem a farkára vezettem, és megszorítottam. Ekkor el lökött magától, mire én neki estem a falnak.
- Hülye buzi- mondta, mire én sarkon fordultam, és kimentem.. Azzal a céllal, hogy haza menjek.
- Hé. - mondta, amikor utánam jött.
- Mi van? Mégis szeretnél belőlem?- kérdeztem.
- Igen, csak a többiek előtt nem akartam.- mondta, majd közelebb jött. Én pedig közelebb hajoltam, várva, hogy megcsókoljon. Azonban ahelyett, hogy megcsókolt volna, beleütött egyet a hasamba, amitől az összes levegő kiszaladt belőlem. Kétrét görnyedtem a hasamat fogva, ami rettenetesen fájt.

- Szeretnél még, hülye buzi?- kérdezte, majd még egyet belém rúgott, amitől még jobban feljajdultam. Csak feküdtem ott a földön, miközben ő rugdosott. Egy idő után elkezdte a fejemet is ütni, amitől elsötétült a világ. Valószínűleg elvesztettem az eszméletem, mert mikor legközelebb felkeltem már többen voltak. A haverjai. Mindannyian rugdostak , én pedig nem tudtam mit csinálni. Csak feküdtem ott. Egy idő után abbahagyták, majd indultak elfelé.  Azonban az egyik visszajött, az, akit megcsókoltam. Odajött hozzám, majd leköpött, és még rúgott egyet belém.
Nem tudom, mennyi idő telt el, de már régóta feküdhettem ott, de nem jött senki, nem segített senki. Nagy nehezen ki vettem a telefonom a zsebemből, majd kikerestem Markot, és hívtam.

- Szia.- mondta, amit felvette a telefont.
- Szia- mondtam én is halkan, elcsukló hanggal.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Fáj.- mondtam.
- Mi fáj?
- Minden.
- Figyelj, tudom, hogy hülyeséget csináltam.. - kezdte, azonban én a szavába vágtam.
- Nem arról beszélek. Tényleg fáj. Megvertek.
- Mi? Kicsoda?
- Nem tudom.
- Hol vagy?- kérdezte idegesen.
- Nem tudom. Egy bárnál. Valami bika.
- Vörös Bika.- mondta.- Az tudom hol van. Nemsokára ott vagyok.
- Oké.- mondtam, majd leraktam a telefont.
Egy idő után hangokat hallottam, majd megláttam Hannah-t közeledni, majd futva jött, amint meglátott.
- Jézusom Pete. Mi lett veled?
- Te mit keresel itt?- kérdeztem elhaló hanggal.
- Az most nem számít. Az a lényeg, hogy hívnunk kell a mentőket.
- Ne. Ne- mondtam.- Már hívtam Markot.
- Markot? Tehát akkor igaz?
- Micsoda?- kérdeztem egyre halkabban.
- Tudod te azt- mondta, amit már elég messziről hallottam, utána is jött a sötétség. Hangokat még hallottam, de látni nem láttam semmit.
- Pete.- mondta Hannah.- Ne csináld ezt. Nem halhatsz meg. Szükségünk van rád. Nekem is. Mike-nak is. Marknak is. Neki leginkább. Ne tedd ezt.- mondta sírva, azonban nem tudtam válaszolni rá, ha akartam volna sem. Körülvett a sötétség. Nem volt ott semmi. Ijesztő, de egyben megnyugtató is volt....