Televarrt szerelem

18.fejezet

1 évvel korábban 

Mark

Itt van Ő. Csupa naygbetűvel. Pete Matthews. Hannah legjobb barátja, és az a srác, akibe BELESZERETTEM. Igen, ez kimondva furcsa, de ez történt. Nem tudom miért, nem tudom hogyan, de megtörtént. Csupán egy próbléma van az egésszel, hogy 9 évvel idősebb vagyok. Na jó, kettő, Pete  ugyanis utál, és ezt elég sokszor ki is fejezi. Na, mindegy. Nem ez a lényeg, elmondom, hogyan szerettem bele.

Már vagy fél éve a legjobb barátja a húgomnak, Hannah-nak, és azóta majd' minden délután itt tölt, hogy feszélyezzen, és idegen legyek a saját lakásomban. Eleinte nagyon nem kedveltem, ugyanis annyira tenyérbemászó, okoskodó volt. Igazából azóta nem tudom, hogy mi történr, de már nem annyira idegesitő. De azért még mindig. Azért az első találkozásunk elég jól sikerült.

Az első találkozás

Éppen a szobámban ülök, és halálra unom magam. Nem tudok magammal mit kezdeni. Ma alig volt vendégem a tetoválószalonban, így hazajöttem. Mint később kiderült, nagyon jól tettem. Éppen újabb önsajnálatba süllyedtem volna, amikor csengettek. Pontosítok. Valaki rajta maradt a csengőn. Nyűgösen feltápászkodtam, majd úgy ahogy voltam, egy boxerben, kinyitottam az ajtót, és megláttam egy srácot, amint elkerekedett szemekkel néz rám, majd végig stíről, a tekintete megakad a boxeremnél, és látom, hogy nyel egyet, amint meglátja, hogy mi van benne.

- Mi lenne ha nem stirőlnéd a brémet?- kérdeztem.

-Én ... Nem...- kezdett el dadogni.

-Te nem, mit?- kérdeztem.

-Én nem stíröltelek- mondta ki erőtlen hangon.

-Akkor mit csináltál?- kérdeztem.

-Én csak... Megnéztelek- mondta.

-Vagy úgy. Amúgy mit akarsz itt?- kérdeztem.

- Hannah-t keresem- mondja.

-Nincs itthon. Szóval, akár el is mehetsz- mondom.

-Ó. Oké- mondja.

-Vagy akár maradhatsz is- mondom, és fogalmam sincs, hogy miért mondom ezt. Akar a halál együtt lenni egy gyerekkel.

.Ó. Köszi- mondja mosolyogva.

-Most komolyan?- kérdezem flegmán.

- Micsoda?- kerekedik el a szeme.

- Frankón itt akarsz maradni?

-De hát, te mondtad. 

- Jó. Mit bánom én- mondom, majd végül be engedem a házba.

- Köszi- mondja, majd bemegy a nappaliba..

Már vagy 10 perce ülünk itt a nappaliban, néma csendben. Mi az Istent lehet egy ilyennel beszélni?

- Hogy hívnak?- kérdezem, ugyanis be sem mutatkozott. Annyira el volt foglalva a tökéletes testemmel.

-Pete. Pete Matthews- mondja.

- Szóval Pete. Mit kell rólad tudni, azonkívül, hogy megbámulod az embereket?

-Én nem.. Nem bámultalak meg- mondja.

-Igazad van. Engem nem. Csak a brémet.

-Én nem bámultam a brédet - mondja

- Aha. Mondjuk megértem. Elég jó pasi vagyok.

-Az vagy- mondja, mire felszalad a szemöldököm.

- Szóval jó pasinak tartasz?- kérdezem.

- Én nem. Vagyis nem tudom. Oké vagy.

- Szóval oké. De azért megcsókolnál- mondtam.

-Én nem...- kezdte el, de nem tudta befejezni, ugyanis megjött Hannah.

- Sziasztok.- mondta.

- Szia- mondtam felállva- Megismerkedtem Pete-tel, aki megcsókolna.

-Én nem..- mondta zavartan, majd elvörösödött.

- Hagyd már- mondta Hannah.

- Tudod, hogy mindenkinek bejövök.

-Tudom hát- mondta, majd bementem a szobámba.

Tehát így ismerekdtünk meg. Azóta pedig elkezdtem valamit érezni iránta. Én sem tudom, hogy mit. De valamit igen. Ami fura volt, ugyanis az előző kapcsolatom óta nem éreztem ilyet. Nem tudtam hová tenni. Nem tudtam, hogy ő mit akar. Ki kellet derítenem, így vettem neki egy ajándékot.

Az ajándék 

- Szia - moindtam a telefonba.

-Szia- szólt bele Chris, a főnököm, legjobb barátom.

- Van itt egy kis gond- mondtam.

- Mi történt kérdezte?

- Van itt egy srác- kezdtem.

-Szóval egy srác- mondta.

-Igen.

-És?

-Hát kezdem megkedvelni.

-És?

-Hát nem tudom, hogy ő mit akar. Akar- e valamit egyáltalán.

-Jézusom. Úgy beszélsz, mint egy gimis.

-Lehet. De én nem vagyok gimis, de ő az.

-Mi van?- nevetett fel a telefonban

-Jól hallottad.

-Szóval gimis?- kérdezte továbbra is nevetve.

-Aha.

-Hány éves? 14?

- Nagyon vicces. 17- mondtam.

- Igazad van. Sokkal jobb.

- Az csak kilenc év.

- Csak. Nem is lenne baj, ha ő is meg te is idősebbek lennétek. 

- Tudom, de...

-De?

- Nem tudom őt kiverni a fejemből.

- Haver..-kezdte.

-Igen?

- Szerelmes vagy- mondta nevetve.

-Egy frászt.

-De.  Az vagy.

-Én nem.

- De. Az vagy.

Jó, lehet- adtam meg magam.

- Ez beszarás- röhögött továbbra is.

-Mi lenne, ha nevetés helyett segítenél?

- Nem értek a tini szerelemhez.

- Na, menj a francba.

- Oké. Oké. Vegyél neki ajándékot.

. Köszi.-mondtam, majd leraktam a telefont.

Nem tudom, mennyi ideig kerestem neki a tökéletes ajándékot, mire megtaláltam. Amiből nagyon reméltem, hogy rájön, hogy én vagyok az. De nem jött rá. Nagyon nem. Egy év kellett hozzá, hogy le essen neki, hogy az én voltam. És itt vagyunk most.  Végre vele. Boldogan. Önfeledten. Ami nem sokáig tartott. Pedig olyan jó lett volna..

Sziasztok!

Hoztam egy részt Mark szemszögéből is. Amelyben az egy évvel ezelőtti kapcsolatukba pillanthattok be. Remélem, tetszett ez a rész. Én nagyon szerettem írni :). Szeretnétek, hogy legyen még több ilyen múltba visszatekintő rész? Ugyanis nekem az ilyenek nagyon bejönnek :) Jó éjszakát, és élvezzétek a hátramaradó napokat a szünetből! ;)