Televarrt szerelem

9.fejezet

Több, mint két hét telt el azóta, hogy Markot megláttam egy másik pasival csókolózni. Azóta nem is találkoztunk, nem is beszéltünk. Igazából nem is akartam vele beszélni. Ő hívott, sms-eket küldött, de én egyikre sem válaszoltam. Igazából nem is tudom, hogy miért voltam ki annyira, hiszen semmi sem történt, csak egy csók. Az még nem jelent semmit, ugye. Amúgy is mit akarhatna tőlem, hiszen 9 év korkülönbség van köztünk, ami sok. 9 éves volt, amikor születtem, de akkor is csak állandóan rá tudok gondolni, amiért utálom magam. Nem is tudom, hogy mi vonz benne, ugyanis végig bunkó volt velem, de valami akkor is vonz felé, ami kiakaszt.

Mindegy. Az elmúlt időben rengeteget voltam együtt Han-nal, Mike-kal, na és Zack-kel.  Na igen, Zack mostanában elég sok időt töltöttünk együtt, és eléggé megkedveltem, mindamellett elég vonzó is, ráadásul meleg is. De ő nem.. Nem a típusom. Nagyon kedves, meg minden, csak nagyon nyomul, amit nem szeretek. Most is épphogy csak elhagytam a sulit, de már hív is. Épp az élet nagy dolgairól beszelünk, amikor egy autó lassít, és meglátom benne Markot, a szívem rögtön gyorsabban ver, de nem hagyhatom, hogy befolyásoljon. 

- Mit akarsz?- kérdezem színtelen hangon, amikor megáll mellettem.
- Beszélni- mondja.
- Nem hiszem, hogy kellene beszélnünk.
- Szerintem, pedig de.
- Nem.
- Oké. Felőlem csinálhatjuk ezt egy darabig, de mi lenne ha beszállnál?
- Biztos hogy nem.
- Ne akard, hogy kiszálljak. 
- Nem akarom. Itt is tudunk beszélni.
- Kérlek. - mondta, mire megesett rajta a szívem, így beszálltam.
- Oké. Mondjad.- közlöm vele, amikor beszállok.
- Szóval...- kezdi- Láttalak múltkor.
- Oké.- mondom.
- Elszaladtál.
- Elszaladtam.
- Miért?
- Futhatnékom volt- mondom, mire felnevet.
- Aha. Semmi köze ahhoz, amit láttál.
- Nem láttam semmit.
- Persze.
- Mondom.
- Ha nem láttál volna, nem szaladtál volna el.
- De hát én tényleg nem láttam semmit.
- Oké. De ha láttál volna valamit, az nem az volt, amit hittél, hogy láttál, ha láttál volna, de mivel nem láttál semmit, így mondhatjuk azt, hogy nem történt semmi.
- Hűha.  Ez volt aztán egy többszörösen összetett mondat.
- Igyekszem- mosolyodott el.
- Ne tedd.
- Na jó. Most tényleg mi bajod van?
- Ezt komolyan kérdezed?
- Azt mondtad, nem láttál semmit.
- Mi van, ha mégis.
- Akkor az nem az volt.
- Elég jó a szemem .
- Ezek szerint, nem eléggé.
- Oké, ez kezd nevetséges lenni.
- Aha.
- Ennyi?
- Mit vársz mit mondjak?
- Igazából semmit.
- Csak egy csók volt- mondta.
- Ahogy a miénk is?- kérdeztem.
- Annak ehhez semmi köze.
- Szerintem igen is sok köze van.
- Én nem hiszem.
- Nem válaszoltál a kérdésre. Igen vagy nem?
- Igen.. Nem.. Nem tudom.
- Szóval nem tudod.
- Nem.- mondta folyamatosan a műszerfalat bámulva.
- Szóval csak úgy random megcsókolsz embereket?- kérdeztem, kibámulva az ablakon.
- Nem. Nem mindenkit. 
- Szóval, akkor kiválasztott vagyok.- nevettem fel.- Megtiszteltetés.
- Nem erről van szó.
- Mindegy. Már nem is érdekel.- mondtam, miközben kinyitottam  az ajtót, és kiszálltam.
- Te mit akartál?- kérdezte, amikor bezártam volna az ablakot.
- Már nem tudom- néztem bele a szemébe. - Már nem is számít.
- De számít.- mondta ő is a szemembe nézve.
- Bármit is akartam, már nem aktuális.- mondtam, majd ott hagytam, és elindultam. Egyedül, a gondolataimmal, már sokadszorra. Mióta a képben van Mark ez elég sokszor megesik.

Néhány órával később Zack ül az ágyamon, és elmesélek neki mindent. Mindent, amiről senki nem tud. Se Hanna, se Mike, de még Mark sem. Zack-nek könyebb megnyílnom, mivel még nem rég óta ismerem. Figyelmesen hallgat, nem mond semmit. Amikor Markról beszélek, néha elmosolyodom, néha összeszorul  szívem. Igaz, hogy még csak kb.egy hónapja bírom, de akkor is fáj az egész. Nagyon rég óta ismerjük egymást, de régen nem -bírtuk egymást, mondhatni utaltuk egymást. Vagy a fene tudja. Nagyon kevés választja el a gyűlöletet és a szeretetet. Egy vékony válaszvonal, aminek mindkét oldalára kerülhetsz, de a te döntésed, hogy melyik oldalon maradsz. Az én esetemben nem tudom pontosan, melyik irány is lenne a jó. Zack figyelmesen hallgat, egy idő után mellem ül, és átkarolja a vállam, biztat, hogy folytassam. Mikor a végére érek, hozzáfordulok, hogy mondjon valamit, azonban ő közelebb hajol, és megcsókol..