Televarrt szerelem

13.fejezet

Ezt nem hiszem el. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen,  hogy lebukok.  Mondjuk, nem is értem, hogy ezen miért vagyok meglepődve, mindig is ilyen szerencsétlen voltam. Napokig nem láttam Markot, érre idejön, hogy egy kis időt együtt töltsünk, és lebukunk. Most pedig itt ülünk, a nappaliban, anya meg apa pedig farkasszemet néz velünk. Percek óta itt ülünk, és még nem hangzott el egy szó sem. Kezd egy picit kínos lenni.

- Sóval.- mondja apa, megtörve a csöndet.
- Szóval...- mondom rekedt hangon.
- Mi ez?
- Mármint mi?- kérdezem.
- Ne nézz hülyének, fiam.- mondja apa.
- Én nem..- mondom-Mi csak...
- Ti csak?
- Öööö..- mondom- barátkoztunk.- válaszolom, mire a mellettem levő Mark felnevet. Nagy segítség.
- Szóval manapság így barátkoztok.- mondta anya- Érdekes.
- Mark, te is így gondolod?- kérdezi apám.
- Nem igazán.- mondja, mire elkerekedett szemekkel fordulok felé. Nem, mintha nem lenne levágós a sztori, de akkor is.
- Akkor miről van szó?- kérdezi immár anya.
- Több, mint barát.- mondja.
- Mennyire több?- kérdezi apám.
- Sokkal több.- néz mélyen a szemembe, mire elakad a lélegzetem, és érzem, hogy elvörösödöm.
- Értem.- mondja anya- Mióta tart?
- Nem rég óta.- vágom rá azonnal.
- És mikor akartál szólni?- kérdezi szemrehányóan.
- Ma?- kérdezem.
- Ezt még kérdezned kell?
- Na jó. Izé. Nem t'om. Olyan gyorsan alakult minden, hogy nem is tudtam, mikor szóljak.
- Értem. Azért méltányoltam volna, ha szólsz előre,hogy ne alakulhasson ki egy ilyen kínos szitu.
- Értem. Bocsánat.
- Rendben.
- Nagyon kedvelünk téged Mark,-fordul apa Mark felé. - de nem sok egy kicsit a korkülönbség.
- Lehet, hogy nem átlagos. De én őt akarom.- mondja, mire majd' megáll a szívem.
Oké. Nos, nagyon kedves, értelmes fiatalember vagy. Rég óta ismerünk. Nem volt semmi sötét múlt. Az a kilenc év, pedig nem olyan sok. Mi nem állunk a kapcsolatotok útjába- mondja,mire elmosolyodom.
- Tényleg?- kérdezem.
- Tényleg.- mondja.- Mi is voltunk fiatalok, és köztünk is ennyi a korkülönbség. Tudjuk, milyen ez.
- Köszi- mondom, majd felugorva átölelem őket.
- Nincs mit.- mondja.- De legközelebb szólj.
- Oké.- mondom vigyorogva. - Mark itt maradhat?
- Itt.- mondja apa.- de nem aludhat itt.
- Oké.- mondom, majd felhúzom Markot a székből, és bevezetem a szobába.

- Ez nem is volt olyan rossz.- mondom, amint belépünk a szobába.
- Tényleg nem volt olyan rossz- mondja Mark, majd megragadva közel húz magához, majd szenvedélyesen megcsókol. Nekem pedig azonnal hevesebben kezd verni a szívem, szaporábban veszem a levegőt.
- Ez mi volt?- kérdeztem, miután befejeztük a csókot.
- Egy csók.- mondta mosolyogva, majd közelebb húz magához.
- Eléggé szenvedélyes volt.
- Rossz volt?
- Dehogyis mondom.- majd az ágyhoz vezetem, ahol lehuppan, majd az ölebe ültet, ahol kényelmesen elhelyezkedem.
- Igaz volt, amit mondtál?- kérdezem átkarolva a nyakat.
- Mármint?- kérdezi kezét a derekamon nyugtatva.
- Hogy akarsz.- mondom.
- Nem is tudom. Csak a szüleidnek akartam imponálni.
- Sikerült.- mondom mosolyogva.
- De lehet van benne igazság.
- Lehet. Az már haladás- mondom, majd megcsókolom.
- Holnap el kell mondanunk Hannah-nak- mondom.
- El- mondja,majd újra megcsókol.
Azonban nem tudtuk holnap elmondani Hannah-nak, ugyanis minden elvesződött. Nem úgy alakultak, a dolgok ahogy terveztük. Rosszabban. Sokkal rosszabban. De ezt persze,ekkor még nem tudtam. Pedig, ha tudtam volna...