Televarrt szerelem

35.fejezet

Miután eljöttem Mark bátyjától, nem tudtam, hová mehetnék, haza ugyanis nem akartam. Így tehát sétáltam egyet, elmentem a közeli parkba, ott leültem egy padra, és néztem az ott lévő embereket. Azt, hogy mennyire boldogok, mennyire jól érzik magukat. Eközben én összeomlottam. Egészen máig azt hittem, hogy minden teljesen rendben. Most ez egyszer. De hát mikor volt velem minden rendben? És akkor most meg kellett tudnom ezt Markról, illetve Maxről...

Nem tudom, mennyi ideig ülhettem a padon, de mire feleszméltem már sötét volt, teljesen kiürült a park. A telefonom pedig rezgett. A kijelzőre pillantva megláttam, hogy ő hív. Marky olvastam a kijelzőn, mire összeszorult a szívem, és elkezdtem bőgni a park közepén, este, egyedül. Újabb fél óra kellett mire rávettem magam, hogy felálljak a padról, és hazamenjek, hogy szembenézzek vele. Útközben vagy tucatszor csörgött a telefonom, de nem vettem fel őket, nem akartam. Amikor megérkeztem a házhoz újból eleredtek a könnyeim megállíthatatlanul, mire beértem már szabályosan bőgtem.

- Pete, te vagy az?-hallottam Mark hangját, amint bezártam az ajtót, de nem tudtam megszólalni.

-Na, végre-mondta.-Már vagy tucastzor..-kezdte, de azonnal félbhagyta a mondatot, amint meglátott.

-Mi történt? Mi a baj?-kérdezte, majd jött felém, hogy átöleljen, én azonban meghátráltam. Láttam a szemében a zavaraodottságot, fájdalmat.

-Ne-mondtam, magam elé tartva a kezem.

-Mi?-kérdezte.

-Ne érj hozzám-mondtam.

-De miért? Mit tettem?-kérdezte, és láttam a tekintetében, hogy tényleg nem tudja hová tenni az egészet.

-Tudom-mondtam.

-Mit tudsz?

-Csak tudom.

-Pete, beszélj már érthetőbben, légyszíves-mondta kicsit aggódva, idegesen.

-Tudok rólad és..-kezdtem, de nem tudtam befejezni. Nem tudtam kimondani a nevét.

-Rólam és?

-Max-nyögtem ki végül.

-Micsoda?-kérdezte.

-MAX-ordítottam a nappali közepén, immár újra zokogva.

-Tudok rólad és Maxról-mondtam elfuló hangon.

-Mi? Honnan?-kérdezte aggodalommal a hangjában.

-A bátyádtól-mondtam.

-A bátyámtól?

-Igen, akit mellesleg letagadtál.

-De nekem nincs is bátyám.

-Na tudod kivel szórakozzál-mondtam nevetve.-Nem elég, hogy Maxról sem szólsz egy kurva szót sem, még a bátyádat is letagadod.

-De hát nincs is bátyám-mondtam.

-Oké-mondtam, majd otthagytam, és elindultam a szoba irányába. Amint beléptem, azonnal elővettem a bőröndöt, és elkezdtem kipakolni a cuccaimat a szekréynből.

-Te mit csinálsz?

-Pakolok.

-Azt látom. De miért?

-Mert elmegyek.

-Ne csináld ezt.

-Mit ne csináljak?

-Beszéljük meg.

-Ezen nincs mit megbeszélni.

-Szerintem van.

-Szerintem nincs mondtam-majd egy újabb ruhadarbért nyújtam, amikor odajött, és megfogta a kezem.

-Azt mondtam, hogy ne érj hozzám-mondtam elcsukló hangon és az ő szemében is könnyek csillogtak.

-Ne menj el. Szeretlek-mondta.

-Aha, persze-mondtam, majd kirántottam a kezem.

-Vagy inkább azt szereted bennem, hogy egy kicsit Max vagyok.

-Micsoda?-kérdezte megrökönyödve-Én magadért szeretlek.

-Oké. Persze.

-Ne csináld már-mondta immár ő is majdnem sírva, majd odajött, hogy megöleljen. Én azonban elhúzódtam. Láttam a fájdalmat a szemében, de nem tehettem semmit.

-Sajnálom-mondtam a sírással küszködve.

-Ne-mondta, azoban én elléptem mellette, megfogtam a bőröndöm, és az ajtó felé vettem az irányt.

-Pete-mondta.-Ne tedd ezt szeretlek.

-Te nem engem szeretsz.-mondtam, amint kijött az ajtón.

-De téged-mondta immár ő is sírva.

-Szia-mondtam, majd becsaptam magam után az ajtót.

-Várj-mondta, amikor már a kapunál voltam.

-Mike, ne nehezítsd meg-mondtam.

-Vigyél el hozzá!

-Kihez?

-A bátyámhoz.

-Szóval mégis van?

-Nincs, de vigyél el hozzá. Ez az utolsó kívánságom. Ígérem utána békén hagylak.

-Oké-mondtam.

Alig tizenöt perc gyaloglás után oda is értünk. Egész út alatt egy árva szót nem szóltunk. AMrk eleinte próbálkozott, de aztán feladta.

-Itt vagyunk-mondtam, mire Mark bekopogott.

Csoszogást hallotunk bentről, aztán kinyitódott az ajtó. Amint az ajtó kinyílt valami olyasmit láttam meg Mark bátyja szemében, amitől összeszorult a szívem.

-Mark-mondta az ajtóban álló ember.

-Max-mondta Mark, elhaló hangon....