Televarrt szerelem

34.fejezet

Itt ültem a nappaliban, azon a helyen, ahová Zack vezetett el. És még mindig  fogalmam sem volt róla, hogy mégis mi a francot keresek ott. De hamarosan megtudtam. Hamarosan megtudtam mindent. És akkor azt kívántam, bárcsak ne tudtam volna meg semmit. Egyáltalán...

-Kávét?-kérdezte a férfi a konyhából.

-Nem, köszönöm-válaszoltam félénken.

-Én iszom egyet, ha nem zavar-mondta nyugodtan.

-Abszolút nem.

-Szóval-kezdte, amint belépett a nappaliba.

-Szóval-kezdtem.-Megtudhatnám a nevét?

-Ó. Persze. Noah Kimberley vagyok.

-Én pedig..-kezdtem.

-Tudom, ki vagy-mondta.

-Ó. Nagyszerű-válaszoltam, holott abszolút az ellenkezőjét éreztem.

-És mi járatban erre?

-Igazából Zach adta meg a címet.

-Ki más-mondta nevetve.-Az a srác sosem fogja elfelejteni őt.

-Kicsodát?

-Markot. Mindig is érezni fog iránta valami.

-Ezt honnan veszi?

-Ugyanazt látom a szemében, amit a tiedben. A rajongást.

-Maga meg miről beszél?

-Hamarosan megértesz mindent-mondta, majd elment a kávéjáért.

Amint visszajött, azonnal belekezdett a mesélésbe. Amit hallottam, nem akartam elhinni.

-Mark mindig is különc gyerek volt. Már általános iskolában is. Mindig magának való volt, egyedül volt. Elmondása szerint szeretett egyedül lenni. Amit kétlek, ugyanis ki szeret? Sajnos, ez a gimiben sem változott meg, habár reménykedtünk benne, hogy meg fog változni. De, nem. Ez csak egyre rosszabb lett. Olyannyira, hogy már kezelni sem tudtuk. Állandóan verekedett az iskolában, mert csúfolták, bántották. Elég vékony gyerek volt régen, de aztán elkezdett edzeni, hogy meg tudja védeni magát a nagyobbakkal szemben. Aztán elkezdett tetováltatni magára. Minden tetoválásának jelentése van. Mindegyik a múltjára emlékezteti. Arra, hogy milyen rossz volt neki egykor. De a dolog rosszabbra is fordulhatott volna, de aztán jött Ő.

-Kicsoda?-kérdeztem bele.

-Max-mondta.

-Milyen Max?

-Elmondanám, ha megengednéd-mondta kedvesen.

-Ó, persze-mondtam elpirulva.

-Szóval, megérkezett Max. És onnantól, mintha kicserélték volna. Teljesen más lett. Eléggé viharos volt a kapcsolatuk. A korkülönbség. 10 év. De ő tudta kezelni Markot, amikor senki más nem tudta. Egy bárban találkoztak, szerelem volt első látásra. Aztán pedig egyre jobban egymásba szerettek. Elválaszthatatlanok voltak. Max megtett volna mindent Markért. Sőt, meg is tett. Ha ő nem lett volna, Mark nem biztos, hogy ma is még élne. Ők voltak a tökéletes pár. Azt hitték, hogy örökké együtt fognak élni. De aztán..

-De aztán mi?-kérdeztem.

-Autóbaleset-mondta.-Tudom, elég nagy klisé, de tényleg így történt. Este volt, szakadt az eső. Jött vele szemben egy teherautó, ami szépen elgázolta. Semmi nem maradt belőle. Szörnyet halt a helyszínen. Ezután Markban megtört valami, már nem volt olyan, mint azelőtt. Már nem tudott nevetni. Már nem volt önmaga többé. Egyre veszélyesebb lett magára nézve. Többször is próbált öngyilkosságot elkövetni. De sosem sikerült, szerencsére. Aztán egyszer csak átkattant benne valami, vagy mondhatnánk, hogy bekattant nála valami. Eldöntötte ugyanis, hogy segíteni fog az olyan kivülálló srácokon, mint amilyen ő volt. Az lesz nekik, mint Max neki volt. Csak ez éltette. Tudod, hány kapcsolata volt az elmúlt 10 évben?

-Nem-mondtam, gombóccal a torkomban.

-15. Több mint, tizenöt párkapcsolata volt az elmúlt tíz évben. De egyik sem tartott sokáig. Senki nem volt elég jó. Senki nem volt olyan, mit Max.  Aztán jött maga.

-Én.

-Igen, ön. Onnantól kezdve, ismét olyan lett, mintha kicserélték volna. És tudja, miért?

-Miért?

-Mert maga hasonlít Max-re. Maga, olyan mint Max.

-Ezzel mit akar mondani?

-Azt, hogy nem biztos, hogy téged akar. Nem biztos, hogy magadért szeret. Lehet, csak Max-et látja benned.

-Na, jó. Nekem ennyi elég volt-mondtam felpattanva a kanapéról. Elég ebből a marhaságból-mondtam, majd az ajtóhoz indultam.

-Azért gondolkozz el rajta. Hidd el, jól ismerem Markot.

-És mégis honnan ismeri olyan jól.

-A bátjya vagyok-mondta....