Televarrt szerelem

17.fejezet

Nem is kellet sokat várni arra, hogy anyáék megjöjjenek. Alighogy megkérdeztem Hannah-tól, hogy mikor is jönnek, perceken belül már ott is voltak. Amint anya belépett az ajtón, azonnal -félém szaladt. Mark , amint meglátta, hogy jönnek, el akarta engedni a kezem, azonban én nem engedtem, megszorítottam, mire elmosolyodott.
- Fiam- mondta anya, amit odaért az ágyhoz.
- Anya- mondtam én is.
- Mi történt?- kérdezte.
- Semmi. Izé..  Én csak balhéba keveredtem.- mondtam.
- Balhéba? Milyen Balhéba? Sosem keveredsz balhéba.
- Hát, most összejött.
- Tényleg? Nincs valami köze...- kezdte, és jelentőségteljes pillantást vetett Markra.
- Anya- mondtam.
- Ó. Oke. Igazad van. Magunkra hagynátok egy kicsit?- mondta Hannah-nak és Marknak.
- Persze- állt fel Mark, azonban én visszahúztam és nyomtam egy csókot a szájára.
- Bocsi.- suttogtam bele a csókba.
- Ugyan- suttogott vissza nevetve, majd elhagyták a szobát.
- Szóval?- mondta.
- Szóval.. - mondtam én is.
- Mi történt?
- Semmi- mondtam.
- A semmi miatt kerültél kórházba?
- Igen.
- Semmi köze hozzá Marknak?
- Semmi.
- Hát rendben- mondta.
- Rendben- mondtam.
- Majd ha beszélni szeretnél róla, itt leszek- mondta.
- Anya.
- Nem, semmi baj.
- Na jó,- mondtam- lehet, hogy volt hozzá köze.
- Sejtettem.
- De az én hibám is volt . Komolyan. Majd egyszer elmesélem tényleg.
- Rendben. Az orvos azt mondta, hogy holnap hazamehetsz.- mondta témát váltva.
- De jó. Mark is jöhet?
- Micsoda?
- Mark? Miért jönne?
- Mert én úgy szeretném.
- Nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet.
- Csak holnap este.
- Nem is tudom..
- Margo. - hallottam apám hangját- Hadd jöjjön.
- Legyen.- mondta anya.
- Köszönöm.- mondtam, mire odajött, és adott egy puszit a homlokomra.
- Egyébként- fordult vissza az ajtóból.- Tudok mindent . Mark mindent elmondott. Amit becsülök benne. Ettől függetlenül, nem vagyok olyan optimista ezzel a kapcsolattal , mint azelőtt voltam- mondta, majd bezárta az ajtót.
Pár perccel azután, hogy anya kiment,nyílt az ajtó, és bejött Mark.
- Szia- mondta, amint odalépett az ágyhoz.
- Szia- mondtam- képzeld, holnap már haza is mehetek.
- Ez jó hír.- mondta mosolyogva, majd odahajolt, hogy adjon egy csókot.
- Lehet, hogy fura kérés, de én is szeretnék ott lenni. Szeretnék vigyázni rád, ha már akkor nem tudtam, amikor kellett volna. Még mindig felelősnek érzem magam a történtek miatt.
- Nem kell.- mondtam.- Reméltem, hogy ezt mondod. Már el is intéztem, hogy jöhess.
- Jó vagy.- mondta mosolyogva.
Így történt, hogy másnap este ott feküdtem az ágyamban, Mark- kal. Eleinte egy picit kínos volt a szitu, zavarban is voltam. Aztán feloldódtam, de nem eléggé. Ugyanis elég fura szitu volt, hogy fiú van a szobámban, főleg Mark.
- Jól vagy?- kérdezte Mark.
- Persze.- mondtam.
- Biztos?
- Persze.
- Oké.- mondta, majd egy puszit adott a homlokomra.
- Nem szeretnél fürdeni?- kérdezte.
- Büdös vagyok?- kérdeztem.
- Nem azt mondtam- mondta nevetve.- Csak,ha kell segítség, segítek.
- Mi van?- néztem rá furán.
- Hát. Tudod, segítek.- mondta ő is most már zavarban.
- Öööö..  Nem kell. Megoldom.- mondtam.
- Oké.- mondta, mire felpattantam, amennyire a jelenlegi állapotomban lehetséges volt.
- Hová mész?- kérdezte.
- Fürdeni.- mondtam.
- Oké.- mondta. Biztos nem kell segíteni?
- Nem.- mondtam, majd kifelé indultam, azonban az ajtóban megtorpantam, és visszafordultam.
- Én érre még nem állok kész.- mondtam.
- Mi? Mire?- nézett rám összezavarodva.
- Tudod..
- A fürdésre? Mert nem muszáj most.- mondta nevetve.
- Nem.- mondtam, majd rá és rám mutattam.
- Ránk?- kérdezte furán.
- Nem. Tudod...
- Nem. Nem tudom
- Oké. Izé. A szexre.- mondtam ki.
- Mi? Kimondta, hogy le akarok veled feküdni?- mondta, majd rájött, hogy ez milyen hülyén hangzott, így azonnal javított.- Nem úgy értettem. Persze. Majd egyszer le akarok veled feküdni. Nem úgy értettem.- mondta ő is teljesen összezavarodva.
- De úgy tűnt, hogy te úgy akarod.
- Miből vontad le ezt?
- Hát mindenből. - mondtam.
- Mi mindenből?
- Először is itt akartál ma aludni. Másodszor megöleltél  az ágyban.  Harmadszor meg akartál fürdetni.Negyedzer még csak nem régota vagyunk együtt- mondtam, mire felnevetett.
- Hé. Ez nem vicces.
- Oké. Oké. Megmagyarázhatom?
- Aha.- mondtam.
- Először is te mondtad, hogy jöjjek. Másodszor azért öleltelek meg, mert szeretlek. Attól mert megölellek, nem azt jelenti, hogy le akarok veled feküdni. Harmadszor, a fürdetés csak vicc volt. Részben. Csak azért mondtam, mert nem tudtam,hogy milyen állapotban vagy. Ha nem bírtad volna, megcsináltam volna. Negyedszer, tudom, hogy nem régóta vagyunk együtt.  Várok rád. Meg amúgy sem úgy akarom az elsőt, hogy nemrég jöttél ki a kórházból,és fáj mindened- mondta.
- Ó.- mondtam.
- Ó- mondta ő is.
- Bocsi.- mondtam.
- Semmi baj.- mondta - Mindig is nehéz volt a felfogásod.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy mennyi ideig tartott az is, hogy rájöjj, bejössz nekem.
- Miért? Mennyi ideje jövök be? Egy hónap?
- Nem. Egy év lesz lassan.- mondta.
- Micsoda.?
- Jól halottad.
- De sosem mutattad.- mondtam.
- Csak te nem vetted észre- mondta, mire eszembe jutottak az egy évvel ezelőtti események. És beugrott minden.
- Hűha. Tényleg.
- Én mondtam.
- Bocsi.- mentem oda hozzá-, hogy eddig kellet várnod- mondta az ölébe ülve.
- Nem baj. Megérte.- mondta, mire szenvedélyesen megcsókoltam...