Televarrt szerelem

22.fejezet

Most itt ülök Mark kocsijában, percekkel azután, hogy elmondtam neki mi is történt. Azóta nem mond semmit, de látszik rajta, hogy ideges. Miközben meséltem neki, többször kellett megállítanom, hogy nem menjen be a suliba, és verjen meg mindenkit.
- Hé.- mondtam neki egy idő után, a kezem a karját a téve.
- Sajnálom- mondta, mire elkerekedett szemmel néztem rá, ugyanis nem értettem, hogy miért mondja.
- Mi? Mit sajnálsz?- kérdeztem.
- Ezt..- kezdte- Ezt az egészet. Ez mind miattam van.
- Te miről beszélsz? Ez nem miattad van.
- De. Mert, ha én..- kezdte.
- Ha te Mi?- kérdeztem.
- Ha én nem jövök össze veled, akkor nincs ez az egész- mondta, mire elkerekedett a szemem.
- Mi van? Ugye most nem azt akarod mondani, hogy hiba volt?- kérdeztem idegesen.
- Mi nem.. Dehogy. Csak akkor minden könnyebb lenne.
- Lehet, hogy minden könnyebb lenne, de akkor te abban nem lennél benne, én pedig azt nem akarom.
- Nem. Persze, én sem. Csak elgondolkodtam rajta.
- De ne tedd.- mondtam mérgesen, majd elfordultam, és kifelé bámultam az ablakon.
- Hé.- mondta.- Sajnálom. Nem úgy értettem.
- Oké- mondtam.
- Látom,hogy nem oké- mondta mosolyogva.
- De, minden oké.
- Akkor jó- mondta beindítva a kocsit.- Hova vigyelek?
- Hozzád- mondtam ki az első dolgot, ami eszembe jutott.
- Biztos?- kérdezte elkerekedett szemekkel.
- Igen- mondtam nevetve az ábrázatán.
- A szüleid?
- Őket majd én intézem- mondtam.
- Hát jó- mondta, majd elindult.
Miután túl voltam egy eléggé kínos beszélgetésen anyával, aki természetesen minden részletre kíváncsi volt, megérkeztünk Markhoz. Azért azt még el kell mondanom, hogy anya nem őrült túlzottan, hogy idejöttünk. Főleg azok után, ami történt. De elfogadta, hogy itt legyek. Aztán még kevésbé volt boldog, amikor elmondtam, hogy mi volt ma a suliban. Ja, és hogy a hetet kiveszem, és Marknál leszek. Nagyon boldog volt tőle, végül sikerült meggyőznöm. Csak még Mark nem tud róla. Emiatt tiszta ideg voltam, hogy mit fog mondani.
Most is itt ültem a szobámban,és total ideges voltam. Egy szerencsétlen párnát szorongattam, idegességemben.
- Minden rendben?- kérdezte, amint bejött.
- Persze. Csak beszelhetnénk?- kérdeztem.
- Persze. Mondjad.
- Szóval- kezdtem.- Itt maradhatnék egész héten?- kérdeztem gyorsan, ameddig volt bátorságom.
- Mi?- kérdezte.
- Persze. Tudom, hogy ez hulye ötlet volt. Megértem, ha azt mondod, neked ez még gyors. Én sem azt mondom, hogy ideköltözök. Csak szeretnék egy kicsit kiszakadni. Suliba sem megyek a héten. Otthon nem akarok lenni, mert ott minden a hülye sulira meg a barmokra emlékeztet.
- Hűha- mondta nevetve.- Ez egy picit reszlétes volt.
- Tudom. Csak azt hittem, nemet mondasz.
- Miért mondanék nemet? Gyere már ide- mondta, majd a káromnál megragadva az ölébe húzott.
- Szóval maradhatok?
- Maradhatsz- mondta, majd megcsókolt. Én pedig majd' elaléltam.
Azt hiszem szerelmes vagyok, de nagyon. És ez jó érzés. Több, mint jó...
Ezen gondolatok zakatoltak a fejemben, miközben az ágyon feküdtem, árra várva, hogy Mark bejöjjön.
Aztán amikor bejött, a szavam is elállt, ugyanis csak egy boxer volt rajta.
- Szia- mondta, majd odajött, és megcsókolt.
- Ezt miért kaptam?- kérdeztem a csók után.
- Csak. Van itt egy másik ajándék is mondta- majd félem nyújtotta kezét, amiben egy kulcs lapult...