Televarrt szerelem

26.fejezet

Egyenletes lélegzését hallgattam, és néztem, miközben alszik. Jó, tudom, ez úgy hangzik, mintha valami perverz lennék, aki szereti a másikat alvás közben nézni, de nem. Én csak őt szeretem nézni. Egész este nem tudtam aludni, mert amikor  lehunytam a szemem, az előző éjszaka járt a fejemben, az ölelései, csókjai, Ő. Mindig amikor az előző éjszakára gondoltam, teljesen beleborzongtam.

-Szia-mondta belecsókolva a nyakamba.

-Szia-mondtam nevetve.-Azt hittem, alszol.

-Szerinted tudok úgy aludni, miközben néznek?-kérdezte nevetve.

-Csak gondolkodtam-válaszoltam.

-Min gondolkodtál?-kérdezte ismét belepuszilva a nyakamba.

-Semmi különösen.

-Biztos rám gondoltál-mondta nevetve.

-Persze, hiszen minden gondolatom körülötted forog.

-Nem én mondtam.

-Amúgy Chrisregondoltam.

-Chrisre?-kérdezte nevetve.

-Igen Chris. Chris Evans.

-Nem is tudtam, hogy ilyen jóban vagytok, hogy csak így simán "lechrissezed".

-Pedig de.

-És min  gondolkodtál.

-Azon, hogy milyen jól néz ki, amikor az egyenruhája megfeszül a fenekén-mondtam, mire elnevette magát.

-Ne nevess.-mondtam.-Tom Hollandért is oda vagyok.

- Ez valami szuperhős fétis?

-Olyasmi. De ne becsüld le, régen Tom Holland volt a hátterem.

-Régen?-kérdezte.-És most ki?

-Te-mondtam, egyenesen belenézve a szemébe, mire odahajolt hozzám, és megcsókolt.

-Azért ez megtiszteltetés-mondta belemosolyogva a számba.

-Legyen is az.-mondtam nevetve, mire fölém hajolt, és szenvedélyesen megcsókolt....

Másfél órával később még mindig az ágyban voltunk, amikoris megszólalt a telefonom.

-Ne vedd fel-mondta Mark átkarolva.

De, muszáj.-mondtam.

-Nem muszáj.

-Mi van, ha valaki haldoklik.

-Akkor utána legalább nem zavar meg minket-mondta, mire felnevettem.

-Engedj!-mondtam, mire egy kicsit engedett a szorításán. Annyira, hogy elérjem a telefont, és felvegyem.

-Szia-mondtam.

-Szia-szólt a telefonba Han.

-Mizu?-kérdeztem, miközben Mark nem hagyta abba a piszkálást, és így elég nehéz volt telefonálni.

- Semmi, csak gondoltam felhivlak-mondta, mire én belevisítottam a telefonba, mert Mark megcsikizett.

-Mark, hagyd abba!-mondtam.

-Zavarlak?-kérdezte Emma.

-Nem, csak a bátyád egy segffej-mondtam komolyan. Vagyis az akart lenni, de a végén elnevettem magam.

-Azt tudom. Monjd újat-mondta, mire elnevettem magam.-Igazából azért hívlak, mert a hétvégén lesz egy medencés buli, és szeretném, ha ott lennétek.

-Oké. Mikor? Miért?

-Szombaton. És kell indok egy medencés bulihoz?

-Jogos. Kik lesznek ott?

-Csak egy páran. Nem vészes.

-Oké. Bárki az osztályból.

-Persze mindenki-mondta nevetve.- Senki. Örülök, ha nem látom a sznobocskákat.

-Ó. Értem. Akkor benne vagyunk-mondtam.

-Oké, akkor én megyek, és hagyom, hogy csináljátok.. Bármit is csináltok.

-Nem csinálunk semmit-mondtam.

-Persze. Hallottam-mondta, majd letette a telefont.

-Most a tesód azt hiszi, hogy szexelünk-mondtam Marknak.

-Azt is csináljuk, mint a nyulak-mondta nevetve.

-Oké. De erről neki nem kell tudnia.

-Nyugi. Velünk van.

-Tudom, de.. Mindegy. Szombaton medencés buli.

-Király. Hol?

-Nálatok-mondtam. 

-Még jobb-mondta, majd közelebb hajolt, és megcsókolt.

Igen, ilyenkor még én is azt gondoltam, hogy ez a medencés buli király lesz, de éppen az ellenkezője történt...

Mark

El sem hiszem, hogy ez megtörtént. El sem hiszem,  hogy az enyém. Teljesen. És én voltam neki az első. Ez mérhetetlenül nagy boldogsággal tölt el. Azt hiszem, hogy beleszerettem. Visszavonhatatlanul. Először nem akartam tőle semmit, mert féltem. Mindenkitől. Tőle. Magamtól. De aztán nem tudtam mit tenni. Egyszerűen kellett nekem. Vágytam rá. Akartam őt. És most, amikor itt fekszik a karjaim közt. Úgy érzem, hogy az enyém. Teljesen. Véglegesen. Úgy érzem már senki sem állhat közénk. Mostantól már minden jobb lesz. Igen, azt hittem,  hogy így lesz. De a végén minden elromlott. Minden azon a medencés bulin kezdődött. Ó, igen  az a bizonyos medencés buli. De szép is.. Lett volna...