The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

31. fejezet

▪︎Írói megjegyzes: Jungkook szemszög, valamint ne tessék megijedni, ugyan az egész könyv a szerelemre és a drámára épül, szóval KELLENEK az ilyenek is

Aggodalom, mérhetetlen aggodalom. Az volt bennem, s szinte megőrültem. Aggódtam Taehyyungért, hiszen éreztem, s láttam rajta, hogy valami nagy gond van vele, de Isten' se adta, még csak spekulálni se tudtam, hogy mi volt.

-Jeon hagyd már ezt abba, nem lesz semmi. Komolyan ha itt őrlöd magad, azzal szerinted Taehyungnak jobb lesz? -mondta a narancs hajú béta barátom, s belekortyolt bögréjébe. 

-Hoseok kurvára fogd be. Te nem tudod, milyen szar érzés ez. Rohadtul nem. -kezdtem indulatosan, ám amint realizáltam, hogy barátommal milyen hangszínt ütök meg -melyet nem érdemel- mondandóm végére elhalkultam. -Bocs én... 

-Figyelj megértjük, hogy ideges vagy, valószínűleg mi is azok lennénk, de ez nem ok, hogy így magadba zuhanj. Ha még gond is lenne, -amit megjegyzek nincsen- akkor is neked kell lenned aki támogatja és megvédi őt. -kontrázta Yoongi, s leült mellém az ágyra, majd átkarolta vállaimat. 

-Yoongi kérlek mond el! Nem bírom, hallgatni ahogy sír. -fejemet előre hajtottam, s  idegesen hajamba túrtam. 

-Nem lehet Jeon, addig nem amíg ők nem akarják. Sajnálom haver. -mondta, majd felálltam mellőle, s ide-oda kezdtem járkálni. 

-Ember hogy nyugodjak le? Mi van ha tényleg valaki belekevert valamit az italába és most jön ki rajta, vagy valami komolyabb... mit tudom én, betegség, vagy... -folytattam volna, ám ebben a pillanatban éreztem mellkasomban a feszítő fájdalmat, s a mérhetetlen szomorúságot. Minden emócióját az omegának, az összes nyomorúságos aggodalmát, és, hogy mennyire fél. Iszonyatosan fél. Kitágult szemeimet a bezárt ajtóra vezettem, s indultam volna oda, hogy feltépjem azt, de Hoseok gyorsan realizálta a helyzetet, s lefogta karomat.

-Jungkook ne most játszd a hőst, és viselkedj felnőttesen. Kijönnek és úgy is megtudjuk. Elhiszem, hogy rossz és hogy fáj, de ezzel még mindig nem segítesz. -mogorván intézte hozzám szavait Hobi, s ideges voltam, hogy megint milyen hangnemet ütünk meg egymással szemben, de igaza volt. Igazuk volt, mégis mit művelek. Már megint a szaros dühkezeléseimmel van a gond, hogy nem bírom türtőztetni magam, ha Taehyungról van szó. Nagyot sóhajtottam, majd bólintottam egyet, visszasétáltam az asztalhoz, s csípőmet nekitámasztva lehunytam szemeimet. 

-Én ezt nem bírom. Mitől fél ennyire? -kérdeztem, magamtól, vagy a többiektől leginkább, mire mind a ketten felém fordították tekintetüket.

-Tessék? -kérdezte Yoongs.

-Taehyung, mitől fél ennyire? Érzem, szabályosan pánikol. -suttogtam, s megdörzsöltem szemeimet.