The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

39. fejezet

Ahogy az apró buborékok kipukkadtak a levegőben, vagy mert éppen mozdultunk egyet, megcsiklandozta bőrömet. Jungkook felvetette az ötletet, hogy fürödjünk együtt, s igaz az elején nagyon nem akartam, hiszen tartottam, mi lesz a következménye. Jungkook hajlamos volt kilesni magának, -ami evidens volt, de még mindig zavarba jöttem tőle, még ennyi együtt eltöltött idő után is. Azt hittem, ebből sosem fogok engedni, hiszen a tisztálkodás a legintimebb dolgot jelentette, végül annyit könyörgött, hogy belementem. 

Nem akartam, hogy olyasmi történjen ez után, amit esetleg én nem akarok. Félreértés ne essék, nem a babát féltettem -jó valamennyire őt is- hiszen az orvosom elmondta, hogy kábé félidőig szabad szexelni, de utána nem nagyon. 

Viszont most ámblok nem volt hangulatom, bármiféle hancúrozáshoz, ezért csak úgy engedtem, ha Jungkook a szavát adja. 

Ahogy az alfa a kádban ült, s közben hátát annak szélének támasztotta, úgy simogatta hasamat a víz alatt. Két lába között helyezkedtem el, s fejemet ráhajtottam mellkasára, míg ő sajátját nyakamba bújtatva tartotta, s halvány csókokat hintett rá. Éreztem, ahogy a forró víz ellenére is melegszenek testeink, az egymáshoz árasztott hő miatt, szívünk ugyan lassan dobbant, de tökéletesen egyszerre. Halkan szuszogtam, lehunyt szemekkel, s kicsit feljebb húztam lábaimat, mikor Jungkook nem csak puszikkal illette kipirosodott bőröm, hanem elkezdte megnyalni is. 

Először felkuncogtam, hiszen ízlelőszerve, csikizett, s már szóltam volna, hogy megígérte, nem csinál semmit, mikor a következő csóknál, jobban magához húzott, s illatát is felerősítette. Nem értettem, mire ez az indulat, vagy mi oka lenne rá, de illatából tisztán éreztem, hogy fenyegető volt. Hirtelen elhajolt nyakamtól, s szájához emelte egyik kezét, mellyel eddig engem simogatott, s mivel még mindig mellkasán pihentettem fejem, tisztán hallottam, hogy egy hatalmasat nyelt. Mint aki rosszul van. Felemeltem fejem, ahogy éreztem valami nincs rendbe, s azonnal arcához fordultam, majd halkan, aggódva megszólaltam. 

-Jungkookie, mi baj? Rosszul érzed magad? -kérdeztem, s közben kicsit fordulva helyzetemen, ügyetlenül két kezem közé vettem arcát. Nagyot sóhajtott, még mindig erősen szorítva jobb kezét szája elé, s mikor megpróbáltam azt elemelni, hirtelen kapott egyik csuklómra, mire felszisszentem. -Jungkook ez fáj. Mi a bajod? -aggodalmaskodtam jobban, s közelebb kúsztam arcához, mire összeszorította szemeit. 

-Csak maradj kicsit így. Ne gyere közelebb. -suttogta, s kicsi félelem csillant meg szemeiben, ahogy újra kinyitotta azokat. Sajátjaim is tányérméretűek voltak, hiszen nem volt bunkó, sem dühös, hangja sem csengett erősen, még is megijedtem. Egyik pillanatról a másikra, lett vele valami, s nem értettem. 

-De mi a baj? Kérlek legalább mond el, mert aggódom, amiért hirtelen ilyen lettél. -mondtam, s közben tiszteletben tartva kérését, kicsit hátrébb húzódtam.