The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

23. fejezet

Nem szerettem azt az érzést, mikor a tudatlanság és a bizonytalanság készített ki. Hiszen ki szeretné azt, ha valamire csak foltokban emlékszik, ha a pohara csak félig van tele, ha a festmény csak félkész, vagy ha hall de nem lát. Ugyan a "fogyatékosság" nem teljes volt, csak részleges, de mindenképpen kellemetlen. 

A szerelmes szív nem lát meg olyan dolgokat, amiket a hiányosságuk tesz megkülönböztethetővé, mert feledésbe merül a szépség mellett.

Sosem viselkedtem felelőtlenül annyira, hogy annak csúnya következménye legyen. Tisztelettudó voltam, s idővel igyekeztem helyes, megfelelő omegaként viselkedni, ezért nem is tartottam soha attól, hogy ha valamit én irányítok, akkor annak rossz vége lesz. Kár, hogy ebben az esetben, most nem én irányítottam.

Hangosan sóhajtottam egyet, ahogy jobb oldalamról, balomra akartam fordulni. Szemeimet szorosan zártam össze, éreztem, hogy a szobában nincsen sötét, valószínűleg nem húztam le a redőnyt este... nem is fürödtem este... 

És mint az áramütés, úgy csapódott agyamba a tegnap, késő délutáni "kis" akciónk Jungkookkal. Kinyitottam szemeit, s olyan lendülettel ültem fel, olyan hirtelen, hogy a szoba kellemes hűvössége sem tudott érdekeli. Libabőr jelentkezett bőröm minden pontján, s kétségbeesve, kitágult szemekkel pillantottam bal oldalamra, ahol Jungkook hason feküdt, kócos hajjal, lassan emelkedő lapockákkal, két kezét a párna alá rejtve. Derekáig volt takarva teste. Hátán szépen rajzolódtak tetoválásai, s fehér bőre alatt villogtak elernyedt izmai. Meztelen. 

Hirtelen, ám halkan emeltem fel saját paplanomat én is, s csak akkor láttam, hogy én is ádámkosztümben feszítek. Atya Úr Istenem'. 

Szinte üvöltöttem kínomban. Minden emlék agyamba kúszott, ahogy korcsolyázni tanított, azután elgyengültem és elestem, mert lázam lett, anyáék elmentek a nagyiért, és Jungkook behozott a házba. Lefeküdtünk. 

Elsápadtam.

Jézusom, lefeküdtem Jungkookkal, és mindenre emlékeztem. Élveztem, aztán fájt, és megint élveztem, és aranyos volt tőle, hogy gyengéd volt, de hirtelen jött. Rettenetes hirtelen és nem számítottam rá. Idegesen a hajamba túrtam, ugyan nem teljesen bántam meg, de minden kis részletet tisztán fel tudtam idézni. Ahogy fejemet elveszítve sírok és könyörgök neki, ahogy minden gátlásomat félredobtam, magamra se ismerve. És belém ragadt. Jézusom' belém tette a csomóját.

Amint ez realizálódott bennem, egyből meg is éreztem a kissé kellemetlen, szúró érzést alfelembe. Combomban és alhasamban is izomláz volt, fejem is kicsit megfájdult, s tartottam. Tartottam hiszen nem csak, hogy ez volt az első lázam, de Jungkook elvette a szüzességem, ami nyilván nem volt nagy dolog, előbb-utóbb bekövetkezett volna, de nem biztos, hogy így akartam.

Miért nem figyeltem rendesen? Miért nem tudtam megállj parancsolni? Vajon mi járhatott az alfa fejében miközben szeretkeztünk? Nem paranoiásnak akartam tűnni. Rettenetes édes volt Kook, gyengéd, és tudtam, hogy csak miattam fogta vissza magát, rengeteg lélekjelenlétet magára erőltetve, és boldog is voltam, de féltem. Mi lesz ennek a következménye?