47. fejezet

1K 104 30
                                    

▪︎Írói megjegyzés: Végig Jungkook szemszög. Igen tudom sok mostanában, de a visszajelzések alapján, többén is kíváncsiak vagytok , szóval gondoltam miért ne

 Igen tudom sok mostanában, de a visszajelzések alapján, többén is kíváncsiak vagytok rá, szóval gondoltam miért ne

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.









Azonnal visszarohantam a recepcióhoz, s amint Jimint is megláttam, hogy a két táskával vállán, ujjaival a kocsikulcsot csavargatva, toporzékol, oda szaladtam hozzá, s ahogy ezt realizálta hirtelen szólalt fel.

-Hol van Taehyung? Miért nem vagy vele? -kérdezte hisztérikusan, s közben hevesen gesztikulált. Megforgattam szemeimet, nem a hisztinek lenne itt az ideje, s idegesen magyarázkodni kezdtem.

-Elvitte egy ápoló, nem mehettem vele. Azt mondta, hogy adjam le az adatait, és beszéljek az orvosával. -sóhajtottam idegesen, majd kezében levő táskámért nyúltam, s hátamra kaptam, ösztönözvén Jimint, hogy menjünk a recepcióhoz. Odaleptem a pulthoz, mire egy idősödő férfi nézett rám.

-Miben segíthetek? -kérdezte, unottan s kérdőn nézett végig rajtam és Jiminen is. Gondolom, ahogy realizálta hogyan is nézünk ki, kicsit gyanússá vált pillantása. Én meg mindig sebes voltam, pólóm gyűrött volt, károm véres, s szám sarka is fel volt repedve. Jó hülyén festhettünk, de nem foglalkoztam vele. -Kölykök, ha seb kezelésre vártok, akkor üljetek le oda, az intenzív osztály tele van. Várnotok kell. -mondta, közben a  mögöttünk levő váróra bökött ujjával, mire csak idegesen fújtattam egyet, s mérgemben felkönyököltem a fehér pultra.

-Nézze, nem erről van szó. Pár perce hoztam be az omegámat, aki szűlni fog. Csak az szóljon Dr.Ahn Hyejinnek, és mondja meg melyik kórterembe menjünk. -mondtam összeszűkült szemekkel, s már szinte lábammal doboltam a türelmetlenség miatt.

A férfi mögöttem levő Jiminre pillantott, s láttam tekintetében az értetlenségét, minek hangot is adott.

-Nekem nem úgy tűnik, mintha vajúdna. -forgatta meg szemeit, majd visszahajolt a monitorhoz, s lassan pötyögni kezdett a klaviatúrán mire, azt hittem felrobbanok a dühtől.

-Nem, nem érti! A páromat már elvitte egy ápoló, a neve Kim Taehyung. Csak mondja meg hova menjek. -hangom indulatosabb volt, s látszólag a férfinek ez nem tetszett, de nagyon nem akart sietni. Kurvára bosszantott, hogy ilyen lazán kezeli, s ha nem egy ilyen helyzetben lettem volna, biztos felkenek a gépe monitorjára.

-Figyelj ide. Sokan vannak jelenleg bent, a doktornőt értesítettem, mindjárt itt van, de addig nem mehettek el, amíg nem igazolja, hogy te vagy az apa. Ez a szabály. -mi a fasz. Azt hittem menten leülök. Szinte kikelve magamból, ledobtam Jimin mellé a táskámat, majd a pultra csaptam, mire a férfi meghökkenve rántotta fel szemeit.

-Ne rizsázzon nekem ilyeneket, csak nyögje ki, melyik szoba az, vagy.... -folytattam volna, ám ebben a pillanatban, nevemet hallottam, amint valaki kiabálja, majd magassarkú cipő kopogás követte azt, s ahogy a doktornő mosolyogva közeledett felénk, visszahajoltam  a pulttól, majd megkönnyebbülve sóhajtotta.

The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]Where stories live. Discover now