The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

18. fejezet

Megegyeztünk, hogy nem sietünk sehova, még sem tudtam lunámnak álljt parancsolni. Teljesen fel voltam tüzelve, úgy éreztem, hogy testem belseje lángol, begyulladt a szívem, bizsergett mellkasom, és kicsit sem tudom ezeket elnyomni. Az alfa belemorgott a csókunkba, ahogyan jobban nekem nyomta ötét. Annyira domináns volt, annyira követelt, mintha csak fel akart volna nyitni egy hatalmas metszéssel, hogy aztán csak szerveimet kitépje, s felfalja akár egy vadállat. És én hagytam neki, hiszen hogyne hagytam volna. S agyamat elöntötték a kicsit bizonytalanabb gondolatok, de nem akartam foglalkozni vele, most minden olyan jó volt, olyan meleg, olyan ízletes volt kettőnk aurája, hogy azt hittem beleájulok. Akár a szauna, ahol az ember csak izzad és izzad, még sem foglalkozik vele, az a fajta levegő az összes mérget kifacsarja testünkből, s magunkra, kettőnkre tudtam gondolni. 

Jungkook nagyon jól csókolt, annyira jól, hogy azon gondolkodtam, mi lenne, ha táplálék helyett folyton csak belőle kóstolgatnék többet-többet, nem ismerve határokat. S nem nagyzolhattam el gondolataimat, nem bízhattam el magam, hiszen túl sok tapasztalatom nem volt semmilyen téren az ilyesfajta erotikus megnyilvánulásokban, de olyas valamit indított el bennem, amire örökké szükségem lesz. Az alfáról árulkodott a csókja, valójában az, hogy valaki hogyan, s miként smárol, sok mindent elárult az illetőről. 

Van, aki alapvetően hajlamos a mély csókra, de a legtöbben akkor térképezi fel meglepő részletességgel a szájat nyelvével, ha legszívesebben kicsit lejjebb kutakodna. A mély, heves csók, miközben a keze előbb a csípődre, majd egyre lejjebb téved, egyértelműen szexet kezdeményező nyelvtechnika: a gond csak az, ha nem vagyunk hasonlóan tüzes állapotban, és kicsit szelídebb kezdő akkordra vágyunk. A csókolózásnak nincsenek szabályai. Nincsen jó, vagy rossz technika. Minden ember más, ezért mindenki máshogyan szereti. Lehet, hogy ami izgató volt az előző kedvesednek, az a következőnél nem jön be. Meg kell ismerni a másikat, és hagyni kell, hogy a másik is megismerjen téged. Csak így lehet eljutni egy olyan szintig, hogy gátlások és tabuk nélkül szeressétek egymást. Csak így élheted át a teljes odaadás érzését, ahol semmi nem fontos, csak ő és én.

Az ártatlantól a provokatívig, a közömböstől a szerelmi játékok előhírnökéig színes a paletta.

Ez határozottan más volt. Nem az amit az érzelmek irányítanak, nem az amit szánásból adtunk egymásnak, nem az amit csak futva hint az ember. Valójában nem tudtam volna tökéletesen leírni. Eszméletlen érzés kerített hatalmásba, s agyam teljesen elködösült, ahogy kacér ujjaival, hátamat simogatta, vagy éppen belecsípett felforrósodott bőrömbe. Annyira élveztem, hogy hangot is adtam neki. Teljesen véletlenül nyögtem fel, talán kicsit hangosabban a kelleténél, mikor Jungkook a gerincem ívén húzta végig ujját, s ahogy teljesen leért nadrágom kezdetéhez, beleakasztotta azt. Másik tenyerét kivezette pólóm alól, a erősen rámarkolt fenekemre, kicsit megugrottam ültemben. Meglepődtem, hiszen talán most éreztem ilyet először.