The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

12. fejezet

Kitágult szemekkel figyelt, nem hitte volna, hogy ilyen könnyedén jelentem ki a szavakat, pláne ezeket a szavakat. Láttam, ahogy vörös íriszein belül pupillája kitágul, majd újra összehúzódik. Félelmetes volt és még is olyan csodálatos. Kereste a megfelelő szavakat, vagy legalább egy olyan választ, vagy megjegyzést ami kielégíti a bennem tátongó űrt, ami most a bizonytalanság miatt volt.

-Én nem vicceltem Taehyung. Komolyan szeretlek. -suttogta, lassan, nagyon lassan és tagoltan. Olyan közel húzott magához hátam aljánál fogva, hogy két csonka térdemet be kellett szorítanom az ő lábai közé, így engem a korlát és mellkasa közé préselve. Kezei görcsösek voltak, szerintem még remegtek is, hiszen az alfa szemei alatt halvány pír futott végig. Elpirult, zavarban volt, s ez mérhetetlenül meglepett és boldoggá tett. Elmosolyodtam, majd szinte meghatódottan két kezem lassan simítottam állvonalára, s hüvelykujjaimmal cirógatva a selymes, világos bőrt, elértem, hogy lecsukja szemeit. Mélyet sóhajtott, a pára mar látszódott, ahogy kiáramlott az szájából.

-Én sem Jungkook. Halálosan komolyan mondtam, de úgy meg is ijedtem. Tudod mennyire tartottam, attól, hogy sose fogom ezt hallani tőled. És most... Uram Atyám' -hajtottam le fejem, de továbbra se engedtem el arcát. Szemeim könnybe lábadtak. Most miért is sírok valójában? Hiszen olyan boldog vagyok, ez a boldogság már szinte kínzó. -most olyan hihetetlen ezt hallanom. Emlékszel, hogy kezdtük, és most itt vagyunk, egymás mellett, kéz a kézben. Nekem ez olyan messzinek tűnt, és most még is itt van. És képtelen vagyok elhinni. -mondtam, sőt már lassan nevettem, s egy pillanatra szemeimet összeszorítva hagytam, hogy könnyeim végigszántsák arcomat. Mosolyogtam, de sírtam is. És ez a rengeteg öröm ami bennem volt, sós cseppjeim által távozott, felszínre öntve érzelmeim sokaságát. -Oh-olyan boldog vagyok. -nevettem továbbra is szánalmasságomon, hogy lehetek ennyire érzékeny.

-Olyan szép vagy mikor sírsz. -mondta halkan, teljesen ellágyulva, s kezemet elhessegetve arcáról, erősen dobogó szívéhez vezette, majd mikor megbizonyosodott, hogy nem fogom elhúzni azokat, sajátjaival letörölte könnyeimet arcomról, s frufrumat szétválasztva, közelebb hajolt, s meleg csókot hintett homlokomra. -Csak örömödben sírj. -tette hozzá. Teljes kábulatban voltam, Jungkook jelenleg olyan volt nekem mint egy drog, amivel sohase hagynék fel, a világért sem. Teljesen kifordított önmagamból és lassan létezni sem bírtam nélküle, -főleg az előbbi egymáshoz intézett vallomásunk miatt.

Lassan újra ajkaimra hajolt, amit csak mosolyogva fogadtam. Szenvedélyesen kóstolgattam én alsó, míg ő felső ajkam. Annyira beleadtuk egymás érzéseit, hogy észre sem vettem, ahogy nyálunk lassan csordogált végig állvonalamon. Egy pillanatra elváltunk egymástól, de tényleg csak, hogy megtelítsük tüdőnket friss oxigénnel. Láttam a Jungkookban forradozó hatalmas vágyat, ahogy mindent beteljesítene ha hagynám neki, hiszen ez lenne a dolgom. Éreztem a saját mellkasomban az ő összes emócióját, a heves szívverését, hogy feje tele van a szerelmes köddel, melytől nem gondolkodik tisztán. Éreztem, ahogy egyre többet és többet akart, -és ki vagyok én neki, hogy ezt megtiltsam. Ahogy vörös szemeit lehunyta s újra számra mart, eldöntöttem, hogy igen is megérdemli, hogy egyet lepjünk együtt szerelmünk fokain. Ügyetlenül, minden erőmet és bátorságomat összeszedve, kicsit lejjebb nyitottam számat, s óvatosan kidugtam rajta nyelvemet, hogy végigszántsak szépen ívelt alsó ajkán. Azonnal vette a célzást, szinte abban a minutumban, és én tudtam, hogy velem ellentétben nem megijedt, hanem felbátorodott. Kidugta ő is sajátját, s mikor enyémhez ért, gyomrom megremegett. Az alfának olyan hihetetlen fűszeres íze volt, foga marta az én párnámat, sőt tépte, az érzés ahogy érdes nyelveink egymást simogatták, ahogy nyálunk keveredett, s a nyelések melyeket ez produkált, ahogy egymás szájából kapkodtuk a levegőt, és még sem volt sok, sem undorító. Sosem nyelveztem még senkivel, még ha nagyon részeg voltam akkor sem, emiatt nem is tudtam, hogy jól csinálom, vagy csak mázlim volt és az alfa látszólag hihetetlenül tapasztalt ebben, de minden pillanatában egyre jobban éreztem azt a bizonyos lila ködöt, és én hagytam hogy megvakítson. Hagytam Jeon Jungkooknak. Lassan elváltunk egymástól, melyet csak egy aprócska nyálhíd jelzett szánk között, majd elszakadva a másik szemeibe elveszve vettünk sűrűn levegőket.