The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

41. fejezet

▪︎Írói megjegyzés: Két szemszögű fejezet lesz, először Taehyunggal, aztán Jungkook karakterével, valamint ne ijedjetek meg, de azért legyetek készen a vége felé

Kezemmel legyeznem kellett magamat, hiszen május közepén már olyan meleg, volt hogy a nagy pulcsikban való közlekedés, -főleg a lépcsőzés- szabályosan nehezemre esett, kellemetlen volt. Sebesen szedtem lábaimat, hiszen el akartam érni Jungkookot mielőtt elkezdődik az edzése, így kicsit sietősebbre vette. Nem volt túl jó ötlet, de muszáj voltam, hiszen nem akartam mindenki előtt csak úgy beszélgetni vele, főleg, hogy egyre jobban kellett ügyelnünk. Hasam már nagyon látszott. Annyira nagyon, hogy sokszor meg is szólták, s másra nem tudva hivatkozni, azt mondtam, hogy meghíztam. Ciki volt, de ez van. Bekanyarodtam az öltözőkhöz, s nagyot sóhajtottam kicsit megkönnyebbülve, ahogy megpillantottam az alfát, miközben a padoknál tekerte kezére fásliját. Körül néztem, s mikor megbizonyosodtam, hogy egyedül vagyunk, odasétáltam hozzá. Amint észrevett elmosolyodott, majd ő is felém igyekezve, megszólalt. 

-Hát te? -kérdezte, s magához rántva csókolt meg. Még szerencse, hogy egyedül voltunk, különben már szóltam volna neki, hogy ne nagyon csináljon ilyeneket. 

-Csak szólni akartam, hogy elmegyek a könyvtárba, szóval ne várj meg ha végzel. Menj nyugodtan a szobádba, lehet én is megyek utána. -mondtam felé pillantva, s jobban táskámra markoltam. 

-Mit csinálsz te a könyvtára? -kérdezte, s felhúzta egyik szemöldökét. Nem értettem kérdését, az ember egyértelműnek gondolná, hogy mire a könyvtárban való tartózkodás, de nem szóltam különösebben meg.

-Csak... ahj semmit, csak meg akarok nézni valamit. És nincs meg a könyv. -sóhajtottam, majd közelebb mentem hozzá. Megfogta derekamat, majd állát fejem búbjára helyezte, s úgy válaszolt. 

-Jó de vigyázz magadra, és ne legyél egyedül sokáig. -suttogta, majd egy utolsó puszit hintett tincseimbe, s megsimította a vastag anyaggal fedett hasamat, mely így is kitüremkedett. -Nincs meleged? -kérdezte, s közben elkuncogta magát. 

-De, de nagyon is. De nincs más választásom. -húztam el számat, s oldalra pillantottam, majd kicsit eltávolodtam az alfától, hiszen lépteket hallottam. Mind a ketten rendeztünk vonásainkat, s mikor megpillantottuk a "betolakodót" kicsit elszörnyedtünk. Pont ő nem hiányzott. 

-Na a kis szerelmesek. -mondta Juwon mogorván, felrántva szája egyik sarkát, s közelebb jött, majd az alfa elé állva folytatta. -Jeon szólj az edzőnek, hogy nem jövök. Más dolgom akadt. 

-Miért nem te szólsz? Főleg ha ennyire fontos. -Jungkook hangja flegma volt nagyon is, s karba tette kezeit maga előtt, úgy pöffeszkedett tovább. 

-Mondom, hogy dolgom van. Légy oly kedves és tedd meg. -mondta, majd rám pillantott. -Taehyung? Rég láttalak itt. -rántotta fel szemöldökét, s gonoszan vigyorgott, ahogy végig nézett rajtam. Elfintorodtam, ahogy kiejtette nevemet, s Jungkook mögé álltam, hiszen nem akartam feltűnést. -Jobban kéne figyelnetek, ne hogy kiderüljön az, aminek nem kéne. -mondta, s közelebb hajolva, szinte köpte a szavakat páromnak, aki csak mereven, s kicsit dühösen állva válaszolt.