The Stamp Collector - TaeKook~Omegaverse [Befejezett]

9. fejezet

A napok kellemesen teltek. Nem frusztrált különösebb idegesség, nem kerített a hatalmába a mérhetetlen szorongás. Jó volt egyfajta naiv ábrándban élni, hogy Jungkook igen is talán megértette amit mondtam, talán én is visszavehetnék a hatalmas elvárásaimból ezzel mind a kettőnk dolgát megkönnyítve. Talán, de nem biztos. 

Hétfő délutáni különös eszmecserénk után jobbnak láttam, ha megy, így kicsit vonakodva, -hiszen láttam, hogy nem  tetszik neki, de elhagyta a szobát és nem különösen zavart a hét további részében. Értékeltem, hiszen senki ne gondoljon egy ennyire rideg személyiségnek, nem vagyok én törhetetlen, és egy percig se legyenek kételyek azzal kapcsolatban, ha látszólag élvezetet lelek a nehezen kapható szerep játszásában. Ugyan küzdjön, de nem fogom kitaposni a belét szerencsétlennek. 

Megkedveltem az alfát, akármennyire is tagadtam. 

Elmeséltem Jiminnek is, aki nagyon örült, hiszen miért ne örült volna. Ugyan nem neki voltak a legnagyobb kételyei, de mint hűséges legjobb barát persze, hogy aggódott. aranyosan reagált, egyik ebédszünetben mikor vele ebédeltem, oda is jött az alfa, Yoongival es Hoseokkal együtt, amit nagy szemekkel néztünk, hiszen, nem hogy velünk nem esznek, -vagy akárki mással- még csak az iskola területén sincsenek, hiszen ilyenkor el lehet azt hagyni, hogy azt az egy órát azzal üssük el amivel szeretnénk. Mint kiderült, a rózsaszínhajú huncut barátom udvarlója, Yoongi maga volt, s ahogy ezt lazán közölte is velünk, én csak félrenyeltem narancslevemet, Jimin pedig alig kapott levegőt a rámen félrenyelése miatt. Vicces és kellemetlen szituáció volt, hiszen Jimin és a menta hajú alfa ugyan úgy megszegték a szabályokat mint mi, maximum kicsit zökkenőmentesebben és lazábban kezelték mint mi. A két fiúban mondjuk közös volt, hogy lazán, nyitottan és néha nyersen álltak a dolgokhoz, ezért nem érte őket sose nagy meglepetés. Hoseok pedig csak vigyorgott, mint aki teljesen tisztában volt mindennel, -bár lehet, hogy ez nem csak az én feltételezésem, hanem teljes mértékben így is volt. A béta jó emberismerő, nem beszél túl sokat, pláne nem hülyeségeket, meg aztán éppen csak annyira üti bele az orrát a dolgokba, amennyire kell. 

A hetek teltek, itt-ott kellemesen, vagy éppen izgulástól túlfűtve. Nem féltem már túlzottan Jungkook közelében, szépen nyíltak vonzalmunk bimbói, vártam már, hogy teljesen kinyíljanak azok a csodaszép virágok, de nem siettethettem semmit, -abból nem származott volna jó dolog. Aranyos volt, ugyan perverz és rideg beszólásait továbbra se mellőzte, de tudtam, hogy ezzel kell együtt élnem.  Nem zavart már, rájöttem, hogy valójában szeretem ezt benne, -nyilván kevésbé azt a részét, mikor olyan birtokló velem, -de kellemes bizsergéssel töltött el az, mikor egy-két rajtam felejtett szempárra mérgesen tekintett. Nagyon féltékeny volt, erre rájöttem.

Az idő múlásával szinte teljesen megismertem. Titkaink így is voltak, hiszen kinek ne lennének, de ez normális volt, s éreztem részem abban, hogy kezd teljesen kibontakozni másik énje is mellettem. Ez megadta a azt a kezdő magabiztosságot, ami ahhoz kellett, hogy ne feszengjek annyira, ha kettesben maradtunk. Megtudtam, hogy valójában rendes, és iszonyat nagylelkű. Elmesélte, hogy Busanban nőtt fel és ösztöndíjból került be, amiért országos első lett egy harcművészeti versenyen. Említette, hogy van egy szintén alfa nővére, és édesanyja és édesapja is alfa. Ennél a résznél kicsit fent akadtam, hiszen Jeon ereiben tényleg tiszta vérű alfa vér folyt, a lehető legnagyobb rangba besorolva őt társadalmunkba, de valahogy ez is büszkeséggel töltött el. Megtudtam, hogy allergiás a macskaszőrre és irtózik is tőle, azt is mondta, hogy valójában nem alszik túl jól, mert az egész napos pörgés és esemény felhozatalok mellett mindig éjszakákon át csak elmélkedik, s valójában arra is rájöttem, hogy nagyon filozofikus típus. Intelligens, nagyon tanult az irodalom terén akármennyire nem látszik rajta.