Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Hetedik fejezet

A fekete Mercedes egyenletesen döcögött az úton. Summer hosszú hónapok után most először szabadult ki a házból. Csillogó szemekkel nézte a floridai tájképet, ahogy az éj ellepte a helységet.

Szíve hevesen dobogott és gyomra görcsbe rándult, minél közelebb értek a célállomásukhoz. Fekete szatén ruhája szorosan simult testéhez, míg szőke tincsei most egyenesen omlottak vállára. Nadia segített kisminkelni őt. Barna szemeit fekete füstös tus keretezte, míg ajkaira élénk vörös rúzst kent.

Végül Christian lehúzódott az útról és egy hatalmas kivilágított hotel előtt állt meg. 

-Megérkeztünk. - fordult hátra, mire a lány csak egy aprót bólintott. Pulzusa megemelkedett és lábai remegni kezdtek az izgalomtól. 

-Minden rendben lesz. - pillantott rá Aiden és mosolyogva simított végig Summer arcán. - Végig itt leszünk az épületben. Látjuk, ha bármi rosszra fordul.

-Én itt leszek a kocsiban, Aid pedig le sem fogja venni rólad a szemét. - szólt közbe az orosz is, mire a lány csak újabban bólintott. - Itt a pendrive.- nyújtotta át neki a a kütyüt. - Tudod mit kell vele tenni.

-Persze. - motyogta a lány és elrejtette táskája belsejébe. - Feljutni valahogy O'Kelly szobájába, és leszedni minél több adatot a gépéről.

-Helyes. - nézett rá Chris elismerően.

-Akkor készen állsz? - vonta fel szemöldökét Carter.

-Ha erre készen lehet. - felelte Summer szarkasztikusan és a kilincsért nyúlt, hogy kilépjen az ajtón. - Oh, majdnem elfelejtettem. - mondta és még utoljára visszafordult Aidenhez. Izzadó kezekkel húzta le gyűrűsujjáról az apró gyémánt követ, majd a fiú kezébe nyomta. - Erre többé nem lesz szükségem. - suttogta egyenesen Carter szemeibe nézve, aztán egy mély sóhajt vett és kilépett a járműből.

Summer idegesen lépkedett a hotel bejárata felé, ahol egyből a szálloda egy alkalmazottja várta. Udvariasan köszöntötte a lányt, majd elkísérte őt a terembe, ahol a kaszinó estet tartották. Ahogy Rodes belépett az épületbe, a lélegzete is elállt a látványtól. A padlót vörös szőnyeg fedte, míg a márvány falakon aranyló keretben lévő drága festmények függtek. Az ablakok hatalmasak voltak és az összeshez sötét zöld függöny tartozott. A lány egy pillanatra megemelte fejét, hogy megcsodálhassa a plafonról lelógó kristály csillárokat. 

-Te bízol benne? - kérdezte Christian Aident, mikor még mindketten a kocsiban voltak.

-Persze. Miért, te nem?

-Nem tudom. - felelte az orosz. - Még mindig nem hagy nyugodni, hogy pont akkor tűnt fel a bankban, amikor mi. Mintha előre el lett volna tervezve. - nézett rá komolyan társára.

-Szerintem túlságosan paranoiás vagy. - nevetett fel Carter. - Hiszel a véletlenekben?

-Nem igazán. - húzta el a száját Chris. - Nagyanyám is mindig azt mondta, hogy ,,fiam, net nikakikh sovpadeniy."

-Aha. - bólintott Aiden értetlenül. - És ez mit jelent?

-Azt, hogy nincsenek véletlenek.

-Akkor tudd be ezt vakszerencsének. - felelte Carter, majd miután fülébe helyezte a lehallgatót, kipattant az autóból. 

-Remélem igazad van. - suttogta maga elé az orosz, ahogy végig pillantott a hotelbe belépő barátján.

Summer egyből megtalálta szemeivel O'Kellyt, aki éppen a bárpultnál üldögélt egymagában. A férfi élőben még öregebbnek látszott , és talán kisebbnek is. Arca beesett volt és fehér öltönye hosszú volt rá. Rodes egy utolsó mély levegőt vett, majd kecsesen lépdelt oda a célpontjához. Negédes hangon szólt a bárpultoshoz és egy pohár bourbont kért ki, majd helyet foglalt O'Kelly mellett. A férfi felfigyelt rá, de Summer átnézett rajta. Büszkén meredt maga elé, állát megemelve kortyolt bele italába. Lehengerlő látványt nyújtott, olyan volt akár egy királynő.