Harmincadik fejezet

664 46 2
                                    

Újabb keserves napok teltek el, de Summernek még mindig  semmi nyoma nem volt. A banda kezdett szét csúszni, az eddig bennük égő remény lángja fokozatosan aludt el. Aiden alig aludt, és ha sikerült is pár percre elszenderednie, akkor a lányról álmodott és hogy bántják őt. Minden egyes nap beszélt Victoria Flynnel és Robert Thompsonnal, akik szintúgy nem tudtak jó hírekkel szolgálni.

Már majdnem belenyugodtak, hogy Elizabeth örökre elveszett.

Nadia próbált erősnek mutatkozni, de az elmúlt időszak meglehetősen nehéz volt számára. A bűntudat, ami élesen mardosta szívét teljesen felemésztette belülről. Nem nagyon beszélt, de ha néha megszólalt, akkor hangja elcsuklott és közben szüneteket kellett hagynia, hogy ne sírja el magát. Ebben a pár napban a szipogásától volt hangos a ház.


A legtöbb érdemi munkára Sanchez és Christian volt képes. Ők félre tudták rakni érzelmeiket és csak a feladatukra koncentrálni. Az oroszt nyomasztotta, hogy zsákutcába kerültek, de ő ki tudta volna húzni magukat a csávából. Csak egy telefonba került volna és Káin rögtön ott teremt volna. Talán ő megtalálta volna Summert.



Jimmy is maga alatt volt, arról nem is beszélve, hogy egyszerre kellett legjobb barátját és kedvesét is vigasztalnia. Carter végső elkeseredésében a piához nyúlt és gyakran a sárgaföldig itta le magát, hogy legalább arra a pár órára csökkentse fájdalmát. Olyankor Jim kaparta fel őt és ápolta, amíg el nem aludt. 

Christian a sokadig álmatlan éjszaka után már nem bírta és hevesen pattant ki ágyából. Telefonjáért nyúlt, amit zsebre rakott, majd elkezdte keresni a cetlit, amit a bérgyilkos hagyott rá végszükség esetére. A lelkiismerete nem volt tiszta, de talán így letakaríthatta.



Azonban mielőtt meghozta volna a döntést, egy valakivel még beszélnie kellett. Halkan osont ki a nappaliba, nehogy felébressze a többieket, majd a konyhába ment. Chris nem csalódott, biztos volt benne, hogy  Nadia kint fog ülni a konyhapult felett és kezében egy pohár vizet fog szorongatni. Már napok óta így ment.

-Christian! - szólalt fel a lány meglepetten, de egyből visszavett hangerejéből. - Te sem tudsz aludni? - vonta fel szemöldökét, miközben szemei szomorúan csillantak fel.

-Hát nem. - dünnyögte a fiú és egy nagy sóhaj kíséretében telepedett le mellé. - Kezdek nagyon aggódni Summerért. - vallotta be és oldalra sandított a délire.

-Nem tudom hogy találhatnánk rá. - motyogta Nadia megtörten és hangja elcsuklott. - Mi van ha már nem is él? - kérdezte és szemeiben apró könnycseppek kezdtek gyűlni, de gyorsan letörölte azokat.

-Erről hallani sem akarok. - ellenkezett az orosz és biztatóan simított végig a lány kézfején. A fiú érintésétől apró bizsergés futott végig testén, bőrük lángolt. Nad tekintete egy pillanatig meglepettséget sugárzott, és nem tudta eldönteni, hogy Christian közeledésétől van-e vagy attól, ahogyan reagált rá. - Meg fogjuk találni. - az orosz egy lágy mosolyt küldött a lány felé.

-Mégis hogy? - hangja keserűen csengett. - Nincs senkink.

-Ez nem igaz. - felelte Christian, majd előhúzta telefonját és a cetlit és lehelyezte maguk elé. - Káin száma.

-Mi? - ráncolta össze szemöldökét Nadia értetlenül.  - Neked meg van Káin száma?

-Igen, de megparancsolta, hogy  csak akkor hívjam, ha vészhelyzet van.

-Hát szerintem ez elég nagy  vészhelyzet. - válaszolta csípősen és a fiúra meredt. - Felhívod őt?

-Szerinted fel kéne? - kérdezett vissza Chris. - Aiden és Jimmy azt mondta, hogy ne rángassuk őt bele.

Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•Where stories live. Discover now