Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Negyedik fejezet

Summer egy hétig nem volt hajlandó kilépni a szobájából. Aiden minden nap bement hozzá, próbálta őt megnyugtatni, de nem sok sikerrel járt. A lány enni sem tudott, maximum egy-egy falatot. Arca felpuffadt, szemei kivörösödtek a rengeteg sírástól. Látványosan lefogyott, hatalmas karikák fedték sápadt arcát. 

Ez így ment napokig. Sírt a kilátástalan helyzete miatt és siratta régi életét is. Egyszerűen nem tudta felfogni, hogy hogyan tudott ennyi minden megváltozni körülötte ennyi idő alatt. Akárhányszor bent volt nála Aiden, egy szót sem szólt hozzá. Képtelen volt rá, még ha örült is neki, hogy ő van vele, legalább a fiút ismerte. Vagyis eddig azt hitte. 

Aiden idegesen járkált a nappaliban. Aggasztotta Summer állapota. Észrevette, hogy ez alatt a pár hét alatt mennyire lefogyott a lány és hogy mennyire betegesnek kezdett tűnni. Összeszorult a szíve, akárhányszor csak rá nézett, hisz tudta, hogy ezt ő okozta. Ő tette tönkre a lányt és az életét is. Úgy érezte menten megőrül a gondolataitól és a bűntudatától. Idegesen vágta hozzá a falhoz a kezében tartott poharát. Az üveg hangos csörömpöléssel csapódott a fehér felülethez, majd tört szilánkosra. A nagy hangzavarra megjelent Christian is a nappaliba. Aiden szikrázó pillantásokat vetett rá. Szótlanul bámulták egymást, míg a szőke hajú meg nem törte a csendet.

-Sanchez egyre türelmetlenebb. - mondta. Aiden mérgesen összeszorította állkapcsát. - Szerinte a lány nincs jó hatással rád. Ha nem teszel valamit hamar, akkor meg kell ölnünk.

-Nem fogja elfogadni az alkunkat, amíg meg nem enyhül egy kicsit. - dünnyögte Aiden. Christian hitetlenül megrázta a fejét és hevesen kezdett lépkedni a fiú felé.

-Hallod te magad? - vonta fel szemöldökét. - Mi bűnözők vagyunk, ő meg csak egy csitri, aki pont rosszkor volt rossz helyen. Ne hogy már ő diktálja a szabályokat!

-Vigyázz mit mondasz! 

-Ez az igazság tesó. - tekintett Aidre a szőke hajú. - Nem hagyom, hogy veszélybe sodord a bandát miatta. Vagy elfogadja az ajánlatunkat és nyugton marad, vagy esküszöm hogy saját kezemmel fogom megölni őt.  - Aid mereven állta a fiú magabiztos tekintetét

-Beszélek vele. - motyogta idegesen, majd sarkon fordult és elindult a lány szobája felé.

Summer éppen az ágyán ült és gondolkodott. Úgy érezte örökre egy dobozban maradt, aminek a falai folyamatosan szűkülnek, majd egyszer csak összeroppantják törékeny testét. Akárhányszor belegondolt abba, hogy itt ragadt, érezte, ahogy torka elszorul és szívverése felgyorsul. Gyerekkora óta klausztrofóbiás volt, gyűlölte mikor korlátok közé taszították. 

Az ajtó felé kapta fejét, mikor hallotta nyikorgását. Aiden lazán átlépte a küszöböt, majd a lányhoz sietett.

-Beszélnünk kell. - dünnyögte és megállt Summer ágya mellett. A lány nem tudott megszólalni, még mindig kisértették a bankban történtek. A fiú egy mély sóhajt vett és leült a matrac szélére. Summer összerezzent és elhúzódott Aidentől. - Nem kell félned tőlem. - suttogta a fiú és a lány után nyúlt. Megfogta jobb kezét és lazán megszorította azt. - Sosem tudnálak bántani - mondta, mire Summer lágyan rámosolygott. -de muszáj lesz, ha nem mész bele az alkunkba. - motyogta. Rodes arcára döbbenet ült ki.

-Te-tessék? - dadogta rekedtes hangon. Napok óta nem beszélt.

-Sanchez egyre türelmetlenebb. Ha nem működsz velünk együtt, akkor meg fog ölni. 

-De mégis miért? - kérdezte Summer kétségbeesetten. Szemeibe forró könnyek szöktek. - Nem csináltam semmit.

-Szemtanú vagy. Amíg el nem hagyjuk az államokat, addig nem engedhetünk szabadon. Veszélyt hoznál ránk.