Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Huszonhatodik fejezet

Durván kapott bele a szél Summer kibontott hajába. Az óceán felett fél percenként rázta meg a teret egy óriási villámlás, amiket hatalmas dörrenések követtek. Ahogy a lány kiszállt a kocsijából, orrát egyből megcsapta a sósvíz szaga és a meleg, párás levegő.

Végig tekintett ez előtte elterülő végtelen óceánon, majd egy mély sóhajt vett.

Közeledett a vihar.

Bezárta a villa előtt parkoló kocsiját és elindult közös otthonukba. Grace-el késő estig beszéltek, már javában éjszaka volt, mikor Elizabeth visszaért.

A lány hirtelen pillantott meg két ismeretlen fekete autót a közelben parkolni. Mindkettő egy Mercedes terepjáró volt, hasonló rendszámmal ellátva. Summer jobban szemügyre vette őket, de sofőrt egyik járműben sem talált.

Gyanakodva ráncolta össze homlokát és leellenőrizte, hogy meg van-e fegyvere. Betöltötte a tárat és úgy indult el befele a házba.

Az ajtó résnyire nyitva volt, így ez elég aggodalomra adott okot. Summer óvatosan lökte be és lépett át a küszöbön.

A letisztult előszoba egy pár méter után két irányba ágazott el. Jobbra a nappali, míg balra a lépcsőház foglalt helyet. Summer az előbbiből apró hangfoszlányokat hallott ki, így arra vette az irányt. Lassan nyitotta ki az ajtót, épp, hogy csak belásson. Körbe kémlelt a helyiségben és akkor pillantotta meg, ahogy Aiden, Christian és Jimmy a bárpult melletti székeken ülnek fegyelmezetten. Kezükön bilincs pihent. A lány idegesen szorította össze ajkait, míg próbált rá jönni, hogy pontosan mi is folyik itt.

Hirtelen egy férfi tűnt fel a szobában, aki eddig valamit a konyhában tevékenykedett. Körülbelül a harmincas évei végén járhatott, szőke haja rövidre volt nyírva. Whisky barna szemei határozottságot sugalltak, arcát borosta fedte. Summer felfedezett ismerős vonásokat a férfiban. Olyan volt, mintha találkozott volna már vele, pedig biztos volt benne, hogy ez lehetetlen.

Az ismeretlen alak megfordult és szigorúan meredt rá a három fiúra. Kabátja hátulja csak ekkor vált láthatóvá, amin egy három betűs szó állt.

FBI

-A francba. – mormogta a lány dühösen és egy picit még közelebb hajolt, hátha ki hall valamit a férfiak beszélgetéséből.

-Remélem nincs harag a bilincsek miatt. – mormogta az FBI-os, le sem véve tekintetét a kezében tartott házkutatási parancsról. -A szerencsétek az, hogy könnyen lekerülhet rólatok az a kényelmetlen szerkezet, ha együttműködtök. Velem. – felkapta tekintetét, amiben elszántság csillogott, majd egy gúnyos vigyorra húzta ajkait. Summerben megint felrémlett az érzés, hogy valahonnan ismeri ezt az embert.

-Menjen a pokolba. – dünnyögte Aiden mogorván, mire a férfi válaszul csak felnevetett.

-Kicsit csípős a nyelved, meg kell hagyni. – felelte és közelebb lépdelt Carterhez. – Sajnos, ez nem túl szerencsés, ha egy szövetségi ügynökkel beszélsz így. – a fiú csak látványosan megforgatta szemeit.

-Nem tud ránk bizonyítani semmit. – szólt közbe az orosz is, pillantása ellenszenves volt. – Ha bevisz minket az őrsre, attól még 

48 óra múlva ki kell engedniük.

-Az lehet. – biggyesztette le alsó ajkát megjátszott szomorúsággal a férfi. – De a kis barátnőtöknek két nap alatt egyszer csak eszébe jut haza jönni, és akkor én itt leszek, hogy tárt karokkal várjam. – Summer a hallottak hatására értetlenül vonta fel szemöldökét.

Az FBI miatta van itt?

Lassan hátrált ki a küszöbről, majd a vele szemben lévő lépcsőházba lépett be. A három fiút elkapták, de Sanchez és Nadia még nem volt meg nekik. Elizabeth biztosra vette, hogy a két hiányzó az öreg új irodájában bujkálhatnak, így arra vette az irányt.