Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Huszonnyolcadik fejezet

George Lee nagydarab ember volt. Ősz haját hátrazselézte, arca mindig frissen borotvált volt, csak egy bajuszt hagyott magán. Szürke szemeiből sugárzott a szigor és a gonoszság, szemöldöke vastag és a közte lévő bőrfelületen ráncok húzódtak.

Mikor belépett a kihallgatóba, Summer hátradőlve ült székén. Egy pimasz vigyorra húzta telt ajkait, pillantása szemtelenségről árulkodott.

-Ms Wers. – szólalt fel a férfi mély, dörmögő hangon és kihúzta magát. Undorodva nézett végig a lányon. – Már régóta keresem magát.

-Nos, most itt vagyok. – tárta szét karjait Liz színpadiasan. – Kívánsága teljesült.

-Nem, még nem. – csóválta meg fejét Lee. – A dokumentumért jöttem.

-A miért? – vonta fel szemöldökét Summer értetlenül, mire a férfi türelmetlenül sóhajtott fel.

-Ne szórakozzon velem! – dünnyögte rideg hangnemben. – Hol van a dokumentum? – kérdezte és a fenyegetően hajolt közelebb a lányhoz.

-Mint mondtam... -nézett bele Elizabeth mélyen George Lee gonosz szürke szemeibe. – Nem tudom miről beszél.

-Remélem tudja, hogy mekkora bajban van. - sziszegte fogai közt idegesen a férfi. - Ha nem mondja el az igazat, akkor nagyon megkeseríthetem az életét. - Summer rendíthetetlenül nézett bele az FBI-os szemeibe.

-Keserítse meg! - mondta. - De én akkor sem tudok semmit azokról a kibaszott dokumentumokról. - George Lee sóhajtva állt fel és idegesen kezdett el járkálni a szobában. Sokáig volt gondolataiba meredve, míg végül megszólalt.

-Akkor mit tud Káinról? – faggatózott tovább a férfi.

-Káin egy biblia alak.

-Ne játssza a hülyét! – csattant fel a szövetségi.

-Nem játszom a hülyét, egyszerűen fogalmam sincs miről beszél. – vont vállat a lány tehetetlenül.

-Az előbb Robert Thompson azt mondta nekem, hogy beismerte, hogy ismeri a bérgyilkost. – nézett végig Lizen a férfi.

-Hallottam már róla. – felelte egy kis idő után a lány. – Talán át is buliztam vele egy ferde éjszakát. De ennyi.

-Akkor hat hónappal ezelőtt miért voltak ugyanabban az időpontban jelen William Benette kocsmájában? – vonta fel szemöldökét George Lee és száját idegesen préselte egy vonallá. Bozontos szemöldökét frusztáltan ráncolta össze.

-Nem tudom. – rázta meg fejét Liz. – Véletlen egybeesés.

-Véletlen egybeesés. – ismételte el a férfi is és elrugaszkodott az asztaltól, amin eddig támaszkodott. -Hát legyen. – vont vállat végül az FBI vezérigazgatója. – Ha nem tud semmit, akkor szabadon távozhat. – mondta és kitárta a kihallgató ajtaját. Summer meglepetten tekintett a férfira és gyanakvóan ráncolta össze szemöldökét.

-Ennek elég csapda szaga van.

-Csapda szaga van, vagy nem, ez a protokoll. – felelte George Lee. – Sajnos letelt a 48 óra és nem sikerült semmit sem magára bizonyítani. Lent várja egy rendőrtiszt, aki haza szállítja majd.

-Köszönöm, de megoldom egyedül is. – dünnyögte Summer, majd mikor látta, hogy a férfi komolyan beszél, feltápászkodott a székéről és kisétált a teremből. Az már az ő balszerencséje, hogy onnan nem sokáig jutott.

-Flynn ügynök. – szólította meg a George Lee rekedtes hangon a nőt, aki végül felé fordult, mikor összetalálkoztak a folyosón.

-Igen? – vonta fel szemöldökét kíváncsian.