Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Huszonegyedik fejezet

Káin farkasszemet nézett William Benette-tel. Az irodában lévő székhez kötözték, a bérgyilkos moccanni sem tudott.

-Milyen régen találkoztunk barátom. – az ír mosolya hátborzongató volt. – Ha jól emlékszem, utoljára a kaszinó esten. De ott sem maradtál sokáig, rögtön leléptél, miután O'Kellyt lefektetted aludni. – mondta Benette és egy pillanatra oldalra tekintett az említett személyre, majd közelebb hajolt Káinhoz. – Sajnos akkor még nem tudtam, hogy kígyót melengetünk. – sziszegte fogai közt fenyegetően. A bérgyilkos nem válaszolt, csak szikrázó pillantásokat lövelt a maffiózó felé. – Tudod, én nagyon kedveltelek téged. – kezdett bele újra az ír miközben fel-alá járkált a szobában. – És majd bele fájdult a szívem, mikor megtudtam, hogy te vagy a tégla köztünk. Szóval szeretném, ha tudnád, hogy ez nem személyes ügy. – nézett végig a kikötözött férfin, szemei veszélyesen csillogtak. Komótosan sétált oda íróasztala fiókjához, majd egy boxert húzott ki belőle. Ökleire húzta a fegyvert és újra Káinhoz fordult. – De a szabály az szabály. – mondta és tehetetlenül tárta szét karjait.

William Benette-ben mindig is volt valami drámai érzék, minden mozdulata színpadra való volt. Rettegett bűnöző volt, nagyszerű karizmával. – Aki köp, az nyög. – suttogta és fogai kivillantak széles vigyora alól, majd egy erős ütést vitt be a bérgyilkos gyomrába. Káin felszisszent a fájdalomtól és egy picit előre rogyott. Az ír elégedetten tekintett végig, aztán újra lecsapott. Majd újra és újra. – Mivel ennyire kedvellek, megígérem, hogy gyorsan és fájdalom menetesen öllek meg, ha elmondod kinek dolgozol. - Káin ráemelte ködös tekintetét a férfira. Szája felrepedezett és egy apró vércsepp is kibuggyant belőle. Összeszorított fogakkal próbálta elterelni figyelmét a testében való hasogató érzésről, majd egy pimasz mosolyra húzta kicserepesedett ajkait.

-Azt hittem ennél azért erősebbet tudsz ütni. – felelte és gúnyosan felnevetett, mire jutalma egy jobbos volt. Látása elhomályosodott, szájában érezte a szokásos fémes ízt. Végig tartva Benette-tel a szemkontaktust köpte ki a padlóra vérét.

-Nem érek rá szórakozni, szóval jobb, ha beszélsz. – fenyegetőzött az ír, de Káin orcáján még mindig ott virított gunyoros mosolya.

-Soha.

-Akkor ideje módszert váltani. – motyogta a maffiózó és intett az ajtóban álló két őrnek. – Oldozzátok el! – parancsolta, majd O'Kellyhez lépett, aki eddig némán figyelte a történéseket. Az ír súgott valamit fülébe, mire az öreg egy bólintással jelezte, hogy megértette feladatát.

Az üveg túloldalán a közönség tombolt, akárhányszor Butler bevitt egy sikeres ütést Carternek. Summer gyomra görcsbe rándult és ijedten nézte a meccset a ringen kívül. Már a harmadik menetnél tartottak és mindkét fél kezdett kifulladni.

-Aid, vigyázz! – sipította Elizabeth, mikor látta, hogy a nagy darab ír egy újabb ütést készül bevinni. Balegyenese eltalálta Carter arcát, majd másik kezével bordájára vert rá. A fiú egy pillanatra összerogyott, de aztán erőt gyűjtött és ő lendült támadásba. Bár ellenfele sokkal erősebb és nagyobb volt nála, Aidennek egy előnye akadt, még pedig gyorsasága.

Villámsebesen kerülte ki az ír horgát, majd a következő pillanatban megsorozta őt. Butler meglepetten hátrált egy lépést és a hirtelen irányváltástól összezavarodott. Carter végre megtalálta a rést, ami a győzelemhez vezetheti, így újra ehhez a taktikához folyamodott. Megvárta, míg az ír egy nagy lendületet vesz ütéséhez, majd gyorsan kerülte ki azt és lepte meg ellenfelét. Summer boldogan kurjantott fel, míg a versenybírók keserű ízzel szájukban néztek össze. Az itteni meccsek már előre le voltak zsírozva és tudták, hogy nem lesz annak jó vége, ha magukra haragítanak egy csapat aljas alakot, mert rossz tippet adtak nekik a találkozó végkimenetelére.