Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Huszonnegyedik fejezet

Summer óvatosan ült le az ágyban pihenő férfi mellé és kisimított egy szemébe lógó tincset.

-Hogy érzed magad? - vonta fel szemöldökét kíváncsian.

-Szarul. - felelte a bérgyilkos szűkszavúan. - Mintha haldokolnék. - tette hozzá és végre sikerült nyitva tartania szemeit.

-Gondoltam hozok egy kis hideg borogatást a szemedre. - motyogta a lány, majd segített felülni a férfinak. Óvatosan nyomogatta hozzá a törölközőt a szeme alatt lévő lila foltra, mire Káin fájdalmasan szisszent fel. - Még mindig nem mesélted el, hogy mi történt ma. - sandított fel Summer a fáradt alakra, aki csak keserűen elhúzta a száját.

-Nem értettünk szót Benettel - mondta erőtlenül, mire Liz csak folytatta a borogatását.

-Kicsit jobban is kifejthetnéd. - szólalt fel újra a lány. - Láttam a zúzódásokat a bordádon. Ez nem csak egy kis semmiség. - nézett bele aggódóan a férfi szemeibe.

-Nem kell túl dramatizálni. - mormogta rekedtes hangon a bérgyilkos. - Jól vagyok. - felelte, mire Elizabeth csak hitetlenül csóválta meg fejét.

-Mi lenne, ha egyszer nem hárítanál, hanem  elmondanád az igazat? - kérdezte egy fokkal erélyesebben. 

-Már mondtam, hogy semmiség az egész. - dünnyögte Káin, mire Summer dühösen dobta le az eddig kezében tartott törölközőt és szikrázó szemekkel nézett végig az előtte ülő alakon.

-Ne kezdd el játszani a macsót előttem! - fenyegetőzött dühösen. - Nem olyan vagyok, mint a többi nőcskéd. Nem fogok nagy boci szemekkel ülni előtted és leápolni a sebeidet, amíg te bizonygatod, hogy mekkora férfi vagy. - mondta és hangja megremegett. - Nem én leszek az, aki összerak, akárhányszor összeverve sonfordálsz haza. És ráadásul egy szót sem ejtesz az ügyről, mert úgy teszel, mintha egy bajba jutott hercegnő lennék, akit mindig meg kell óvni a bajtól.

-Én soha nem viselkedtem veled így. - vágott közbe Káin.

-Hát pedig most épp úgy viselkedsz. - köpte Elizabeth idegesen - Nem mondod el mit tettek veled, csakhogy megóvd az én érzéseimet. - mondta gúnyos hangnemben. 

-Igen, meg akarlak óvni. - csattant fel most már a bérgyilkos is türelmetlenül. - Bocs, ha nem hagylak érvényesülni, mint nagy önálló nőt és törődöm veled, de ez az igazság. - villámló tekintettel nézett végig a lányon. - Tudom, hogy erős vagy és egyedül is boldogulsz. - tette hozzá egy fokkal nyugodtabb hangon. Summer először nem válaszolt, csak mereven bámult maga elé.

-Sajnálom. - felelte végül Liz, majd egy mély sóhaj kíséretében temette bele arcát tenyerébe. - Nem kellett volna rád támadnom. - dünnyögte kezeibe. - Úgy érzem kezdek teljesen szétesni.

-Semmi baj. - pillantott rajta végig Káin és próbálta maga felé fordítani a lány arcát. - Túl sok volt a mai nap. Megértem.

-Biztos vagy benne, hogy elmész? - tekintett fel Elizabeth kérdően a bérgyilkosra.

-Biztos. - válaszolta és gyengéden végig simított a lány arcán. - Itt az ideje végleg elköszönnünk egymástól. - mondta, mire Summer csak lesütötte pillantásait. Mélyen legbelül nem volt erre felkészülve.

-És ha veled mennék? - vonta fel szemöldökét. - Úgy lennénk, mint rég. - de Káin nem válaszolt, csak egy mély sóhajt vett.

-Ki van zárva. - jelentette ki határozottan. - A mexikói kartell bérgyilkosa vagyok. Mellettem nincs jövőd.

-És szerinted nélküled van? - kérdezte Elizabeth ridegen.

-Ne tedd ezt még nehezebbé. - csóválta meg fejét a férfi. - Menj vissza Carterhez.