Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Tizenhetedik fejezet

Summer egy mély levegőt vett, majd kiszállt a kocsiból. Mielőtt elkezdték volna a melót, még egy helyre el kellett jönnie. 

Azóta nem találkozott nővérével, amióta Aiden elhagyta őt. Az izgalmak kezdtek fokozódni és tudta, hogy a következő akciójuk kockázatos lesz. 

Komótosan indult el a ház bejárata felé, mikor egy autó közvetlen mögötte parkolt le. Liz összeráncolta homlokát, ahogy meglátta a benne ülő két alakot.

-Ti meg mit kerestek itt? - vonta fel szemöldökét dühösen. Káin és Carter először egymásra, majd a lányra emelték tekintetüket.

-Sanchez megkért, hogy kövesselek. - felelte végül a bérgyilkos. 

-És te vagy a plusz egy fő, vagy mi? - nézett végig Aidenen szemrehányóan.

-Nem, én azért vagyok itt, hogy mindkettőtöket szemmel tartsam. - felelte a fiú.

-Vagyis akkor valamelyikőtök teljesen feleslegesen van itt. - pillantott végig Elizabeth a két alakon.

-Miről beszélsz? - kérdezte Káin szarkasztikusan. - A fél karomat odaadnám, hogy még egy fél órát kettesben tölthessek Carterrel. - mormogta gúnyos hangnemben.

-Inkább menjünk be. - forgatta meg szemeit Summer és fellépett a ház verandájára.

-Amúgy hova jöttünk? - vonta fel szemöldökét Aiden kíváncsian, miután ők is kiszálltak a járműből.

-A nővéréhez. - felelte a bérgyilkos, miközben a lány becsöngetett.

-Várj, te már voltál itt? - fordult Carter értetlenül a férfihoz.

-Csak egyszer-kétszer. - szólt közbe Liz. - Még nagyon régen. Amikor csak egy púp voltam a hátán. - felelte ridegen és szikrázó szemekkel meredt a mellette álló bérgyilkosra, aki csak unottan emelte égnek tekintetét Summer megjegyzését hallva. A lány még mindig dühös volt rá a tegnapi miatt. Akkor próbálta leplezni, de rosszul estek neki Káin szavai.

Az ajtó hirtelen kinyílt és egy állapotos nő nézett velük szembe. Rövid barna haja álláig ért, szeplős arca és égszín kék íriszei voltak. Egy ragyogó mosolyra húzta ajkait.

-Lizzie! - kiáltott fel és egyből a lány nyakába ugrott, aki csak döbbenten tekintett testvérére.

-Wow Grace te... - kereste a szavakat. - Te nagyobb vagy, mint amire emlékeztem. - mondta végül és meglepetten kémlelte a nő pocakját.

-Mindig olyan bájos és választékos voltál húgocskám. - nevetett fel vidáman és kezeibe vette Summer arcát. - Hiányoztál. - nézett bele mélyen a lány szemeibe.

-Te is nekem. - motyogta Liz meghatódva, miközben a két férfi kényelmetlenül fészkelődött mellette. - És gratulálok.

-Köszönöm. - biccentett felé Grace, majd a fiúkra emelte tekintetét. - Te itt? - vonta fel szemöldökét és egy apró fintorra húzta pisze orrát, ahogy végig nézett Káinon.

-Meglepetés. - felelte szarkasztikusan és fehér fogai kivillantak gúnyos vigyora alól. - Meghíztál. - tette hozzá, mire a nő csak megforgatta szemeit.

-Még mindig nem kedvellek. - mondta végül, majd Carterhez fordult. - Veled ellentétben. - mérte végig mosolyogva a fiút és felé nyújtotta kezét. - Grace vagyok, Lizzie nővére.

-Aiden. - fogadta el a nő kezét, mire ő a név hallatára egyből Summerre kapta pillantásait.

-Az az Aiden? - kérdezte, mire a lány csak egy aprót bólintott kelletlenül. - Nagyon sokat hallottam már rólad. - tette hozzá Grace és újra szemügyre vette Cartert. - Pont olyan helyes, mint ahogy elképzeltem. De gyertek be, nem akarlak a küszöbön tartani titeket. - invitálta be a többieket, és míg ők levették a cipőjüket, Grace már fel is szívódott és az apró ház egyik zugából duruzsolt vidáman.