Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Második fejezet

A lány egy mély sóhajt vett, ahogy végig pillantott az előtte álló soron. A bank óriási volt és a benne lévő emberek folyamatosan nyüzsögtek. Körbe pillantott, próbálta tanulmányozni a helyet. A bejárati ajtó csillogó üvegből készült, ahogy a kirakat hatalmas ablakai is. Az épület belsejében leginkább a bézs és a barna dominált, persze azért az itt-ott elhelyezett  növények belecsempésztek egy kis színt a bank mindennapjaiba. 

A bejárattal szemben világos barna faragott faasztalok voltak találhatóak, előttük és mögöttük egy-egy székkel. Az óriási terem közepén egy méregdrága csillár lógott, ami több méteres is lehetett. A fák tapétáját olvasztott arannyal emelték ki, így még inkább fényűzővé varázsolva a helyet. A szobából rengeteg ajtó nyílt, Summer úgy gondolta a széfekhez vezetnek. 

A lány tekintete a kezében lévő papírra tévedt, majd az ujján csillogó apró gyémánt darabra. Nem volt képes megszabadulni a gyűrűtől

 Aident már három éve nem látta és az élete azóta teljesen megváltozott. Szüksége lett volna a pénzre, a gyűrű eladásával szerezhetett is volna, de valahogy még sem volt képes megválni tőle. Talán azért, mert arra a csodálatos másfél évre emlékeztette, amit a fiúval töltött. Az volt élete legszebb szakasza, de az idő múlásával kezdett köddé válni és csak egy meg nem történt illúzióvá átalakulni. Egyedül a gyűrűbe tudott kapaszkodni, csak az maradt rég nem látott szerelméből.

Az órájára nézett, ami pontban tizenkettőt mutatott. Türelmetlenül dobogni kezdett lábával és újra az előtte cikázó sorra nézett. Legalább öt ember még biztosan állt előtte. Úgy tűnt ez az ügyintézés sokáig fog tartani. 

A lány a múlton rágódva meredt maga elé, mikor tekintete megakadt egy ismerős alakon. A fiú, most már inkább férfi, borostát növesztett. Fejére egy fekete baseball sapkát húzott és szemeit napszemüveggel takarta. 

-Aiden?! - suttogta maga elé Summer döbbenten. Összeráncolta homlokát és sűrű pislogások közepette próbálta kivenni a férfi arcát, megvizsgálva, hogy szemei nem kápráznak-e.

A fiú máshogy nézett ki. Sokat változott találkozásuk óta, de a lány lemerte volna fogadni, hogy ő az. Aiden Carter. 

Hirtelen kezdett el lépkedni a fiú felé, nem törődve a sorral, amiben idáig várakozott.  Szélsebesen száguldott Aidenhez. Szíve szaporán vert, tenyere izzadni kezdett és gondolatai csak úgy cikáztak. Nem tudta hogyan reagáljon. Egyszerre érzett dühöt és boldogságot, szomorúságot és hálát. 

Végül elérte a feketébe öltözött fiút, aki éppen háttal állt neki. 

-Elnézést! -mondta udvariasan és közben megkocogtatta az alak vállát, aki a lány érintésétől összerezzent. Aiden zsebre dugott kézzel fordult meg és mikor meglátta Summert lefagyott. Bár a napszemüveg takarta, még így is ki lehetett venni a döbbenetet arcán. 

-Su-Summer? - dadogta összezavarodva. A lány szégyenlősen bólintott. 

Aiden tényleg itt van.

Pár pillanatig bámulták egymást, mikor a fiú megrázta fejét és egyből visszatért a valóságba. Arca gondterheltségről árulkodott. Mielőtt a lány bármit is mondhatott volna, Aiden megragadta karját.

-El kell menned! - sziszegte halkan. Summer értetlenül pillantott rá. Nem éppen így képzelte el a nagy találkozásukat. - Most! - szólt rá a fiú erélyesebben.

-Ne-ne-nem é-értem. - dadogta a lány zavartan. Érezte, ahogy a szíve majd' kiszakad mellkasából.

-Veszélyben vagy! Tűnj el! - parancsolta Aiden. Summer még mindig nem értette mi történik. de félelem vette át az egész testét. - Menekülj! - rángatta meg karjánál fogva a fiú, hátha így vissza tudja hozni a lányt az életbe. Aiden baljósan a bejárat felé tekintett, ahol három feketébe öltözött alak jelent meg. Két magas és széles és egy alacsonyabb vékonyabb. Az arcukat maszkba bújtatták, kezükben hosszú sötét tárgyat cipeltek. Summer ijedten hőkölt hátra és remegve karolt bele az előtte álló fiúba.

Ez nem lehet. - gondolta. - Ilyen csak a filmekben van.

A bank kirakatát kitakarta egy hatalmas teherautó, úgy tűnt mintha elvágták volna kapcsolatukat a külvilággal. Minden egy másodperc töredéke alatt történt, az embereknek nem volt idejük felfogni, hogy mibe cseppentek.

-Késő. - hallotta Aiden hangját, ami oly' távolinak tűnt. - Feküdj le, és bármi történik, engedelmeskedj! Ha nem ellenkezel nem fogunk bántani. - a fiú szavai még ott lógtak a levegőben, majd szélsebesen pattant fel egy üres asztalra, ami a terem leghátuljában volt.

-Kezeket a magasba és mindenki feküdjön a földre! - parancsolta félelmetes hangon. Pulóvere zsebéből elővett két stukkert és az épületben lévő emberekre irányította csövüket. Az egész bankban érezni lehetett a pánik orkán erejű szelét.

-Hallották! - dörmögte mély hangon az egyik sötét alak, aki a bejárati ajtó előtt állt. Kezében egy gépfegyvert tartott.

Summer nem tudott rendesen gondolkozni. Próbálta felfogni, hogy mi történik körülötte, de nem sikerült. Ledermedt és reszketve nézett végig a rablókon. Képtelen volt megmozdulni, sokkos állapotba került. 

A sötét alakok szavai nem jutottak el tudatáig. Látta, ahogy összetereli túszokat, és ahogy az egyik rabló fekete símaszkban hadonászik előtte egy fegyverrel. Továbbra sem tudott megmozdulni. Olyan volt, mintha a lelke elpárolgott volna belőle és kívülről kémlelné testét. 

-Süket vagy?! - egy mérges férfi hang rángatta vissza gondolataiból. - Menj a túszokhoz vagy itt helyben lepuffantalak! - Summer farkasszemet nézett a gépfegyver csövével, és arra gondolt, hogy eljött vég. Behunyta szemeit és várta a halált. Nem tudta mennyi idő telhetett el, mikor érezte, hogy valaki megállt előtte. Kinyitotta szemeit és megpillantotta Aiden hátát.

-Őt hagyd békén! - dörmögte az előtte álló fiú fenyegetően. - Velünk van.

-Tessék?! - kiáltott fel a símaszkos hisztérikusan. - Civil, mi a faszért kelsz a védelmére?!

-Mert ismerem. - csattant fel Aiden. - 

-Remek! - üvöltött fel a másik férfi dühösen. - És most mit kezdjünk vele, ha?! Felismert téged te idióta! Pontosan ezért kell kinyírnunk! Ő lett a rablás legfontosabb szemtanúja, hála neked! - Summer nem fogta fel a hallottakat. Remegve állt egy helyben és szemeiből már patakokban folytak le könnyei. Életében először félt ennyire.

-Akkor velünk jön. - mondta Aiden ellentmondást nem tűrő hangon. Ez volt az utolsó dolog, amire Summer emlékszik. A következő pillanatban egy hatalmas ütést érzett tarkóján. Minden elsötétült előtte és ájultan zuhant a földre.