Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Ötödik fejezet

Summer a csuklójába nyilaló fájdalomra ébredt. A bilincs élesen vájt bele bőrébe. Egy jóleső sóhaj hagyta el száját, mikor felült, így elszakítva a fémet karjától. Aiden békésen szuszogott mellette. Szőkés barna haja kócosan hullott bele arcába. Summernek összeszorult a torka, ahogy őt kémlelte. Teljesen össze volt zavarodva az érzéseit illetően. Éjszaka félt, rettegett a fiútól. Azt hitte, hogy neki befellegzett és a keze által fog megfulladni. Carter simán megölhette volna őt tegnap, de nem tette meg. Talán még mindig érez iránta valamit.

Nem, ez hülyeség.- gondolta. - Előző éjjel világosan kifejtette, hogy áll hozzám.

-Könyörgőm ne nézz így rám. - mormogta Aiden, majd kinyitotta szemeit. Tekintetét Sumerre vezette, aki védekezően húzta össze magát mellette. - Elakartál szökni, mégis mit kellett volna tenne...? - mondta a fiú, de mikor megpillantotta a lányt elakadt szava. Arca elkomorult, tekintete elsötétült. Kezével óvatosan simított végig Summer nyakán. Bőrén apró kék-zöld foltok húzódtak. Aiden ujjnyomatai voltak azok. - Fáj? - vonta fel szemöldökét. Pillantása megbánást sugárzott.

-Nem. - hazudta Rodes. A fiú minden érintése perzselte sebes bőrét.

-A picsába Summer, mégis mi francot gondoltál? - csattant fel a fiú hirtelen, mire a lány összerezzent. - Mi a faszom volt az elképzelés? Hogy juthatott eszedbe, hogy megpróbálsz elszökni? Mi van ha éjjel nem belém botlasz, hanem Christianbe vagy Sanchezbe? Habozás nélkül megöltek volna.

-Ahogy te is engem. - szólalt fel Summer remegő hangon. - Majdnem megfojtottál.

-Mert dühös voltam rád.

-Ez nem indok. - kiáltott fel a lány hisztérikusan. - Az egyik pillanatban rendes vagy velem és megértő, a másikban meg elszorítod a torkomat.

-Valahogy a tudtodra kellett adnom, hogy ne baszakodj velünk. - rivalt rá Aid. - Mi nem vagyunk a kibaszott haverjaid. Itt mi dirigálunk, és ha még egyszer megpróbálsz keresztbe tenni nekünk saját kezemmel foglak megölni. Nem lesz még egy esély! - kiáltotta. A fiú elképesztően dühös volt, arca vöröslött. Mérges volt, de nem a lányra, hanem magára.

-Ha ennyire ki akarsz nyírni, akkor miért nem intéztetek el a bankban? - vonta fel a szemöldökét Summer, miközben reszketett a félelemtől. - Egyszerűbb lett volna, mint itt fogva tartani engem.

-Hidd el nem rajtam múlott. - forgatta meg a fiú szemeit.

-De igen. Te intézted el Sanchezt.

-De nem miattad. - köpte idegesen Carter.

-De azt mondtad...

-Hát nem fogod fel, hogy nem miattad tettem?! - csattant fel a fiú. - Itt nem az játszott közre, hogy még mindig szeretlek és megakarlak védeni. A rendőrség teljesen máshogy kezel egy rablást, és máshogy egy rablógyilkosságot. Csak ezért vettem rá az öreget, hogy életben maradhass, semmi más miatt nem. Utoljára mondom, úgyhogy jól figyelj. Az az Aiden Carter akivel te valaha is kapcsolatban voltál, nem létezik. Bűnöző vagyok, voltam és leszek is. Soha nem szerettelek. Csak kellett egy ribi, akivel elüthetem a nyarat. - mondta és egyenesen a lányra nézett. Summer könnyezve mérte végig az előtte álló alakot. Hónapokon keresztül folyamatosan azért imádkozott, hogy újra láthassa Aident, és most mikor találkoznak, szilánkosra töri a szívét. Az egész együttlétük hazugság volt. A csókok, az éjszakába nyúló beszélgetések, az eljegyzés. Semmi nem volt igazi.

-És a levél, amit hagytál? - kérdezte Summer elszoruló torokkal. - Az is csak egy megtévesztés volt?

-Végre jól látod. - horkantott fel a fiú gúnyosan. - És most elmondom mi lesz. Fogod azt a csinos kis hátsódat, oda mész Sanchezhez és elmondod neki, hogy belemész az alkuba. Utána vissza jössz ebbe a kibaszott szobába és még hat hónapig itt dekkolsz, amíg be nem fejezzük a melót. Világos? - vonta fel szemöldökét fenyegetően, mire a lány csak egy aprót bólintott. - Akkor minden kurva jó. - dünnyögte Carter, majd kiviharzott a szobából és bevágta maga után az ajtót.