A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

57. Small Talks

Nem túl izgalmas fejezet, de rész. Kérlek, hagyjatok pár sort magatok után odalent! 

* * *

- Tehát, Madame Maxime hova ment nyaralni, és legfőképpen miért?

Úgy tudtam, hogy az ikrek nekem fogják szegezni a kérdést, amint magunkra maradunk. Nem tudtam eldönteni, hogy túl korán vagy túl későn értünk-e fel a többi griffendéleshez képest, de vacsora után Fred és George karon ragadott, és itt álltunk meg legközelebb - a griffendéles klubhelyiségben belenyomtak az egyik kandalló melletti fotelbe, kérdéseiket pedig nekem szegezték.

- Srácok - aggódva pillantottam körül a már ismert helyiségben -, semmi szükség, hogy kivallassatok. Főleg nem így...

- Tudjuk, hogy tudod, Mags - sóhajtott szerelmem. Hangjában szemrehányás volt, és most Fred szemében sem volt cinkosság.

- Tudom, hogy tudjátok, hogy tudom - feleltem nekik halkan-, de azt nem tudom, hogy más tudja-e, hogy tudjátok, hogy tudom?

- Szerintünk nem.

- Madame Maxime minden nyáron kiveszi a szabadságát, és elmegy nyaralni - tettettem az ostobát-, gondolom, hogy kipihenje...

- Mags! - Nem tudtam eldönteni, hogy George-ot most bosszantom, vagy csak simán kér.

- Jó... - sóhajtottam. - Figyeljetek. Nem beszélhetek róla... megkértek rá, hogy ne mondjam el senkinek. És nem akartam Ott - biccentettek. - A falnak is füle van ott, nem mintha itt más lenne a helyzet. - Madame Maxime nem egyedül ment nyaralni idén nyáron - hajoltam közel a fiúkhoz. - Hagriddal. - Jelentőségteljesen néztem rájuk, de ők kíváncsian vártak. - Az óriásokhoz mentek Dumbledore követeként - magyaráztam. Olyan halk hangon, ahogy csak tudtam, ezért mindketten már a fülüket szinte a számhoz tartották.

- Azta! Ez vagány - Fred összepillantott testvérével.

- Igen ám - mondtam, és sóhajtottam. A lábamat felhúztam a fotelbe, és úgy folytattam. - Csakhogy Madame Maxime hazaért az évnyitó előtt. Hagrid pedig szemmel láthatóan...

- ... nincs itt - fejezte be Georgie a mondatom.

- Azt akarod mondani, hogy Hagriddal valami baj történt? - Fred kérdésére csak megráztam a fejem.

- Nem, mert Dumbledore professzor azt mondta, hogy az új LLG tanár csak ideiglenesen van itt. Tehát szerintem számít Hagrid visszatértére.

- Miért nem mondtad ezt el eddig, Mags?

- Én akartam... nagyon szerettem volna, de nem lehetett. Ha emlékeztek rá, így is megírtam nektek. Az egyik levelemben. Madame Maxime-tól még mindig nem kaptam meg az engedélyt, talán az az oka, hogy meglátogatta a családját és még nem tért vissza a nyaralásból. Ha elfogták volna a levelet, bajban lennénk.

- Bármelyik levéllel bajba sodorhattuk volna egymást, de szerintem királyul fogalmaztunk.

- Így van - egyik a másik szavára bólintott. - Minimum nehéz lett volna megfejteni miről írtunk.

Magamban igazat adtam az ikreknek, mindkettőnek, de azért aggódtam. Nem is a levelek miatt, elég vakmerőek voltunk hozzá, viszont ez a rengeteg titok... George mintha érezte volna, mellém ült a fotel karfájára és magához húzott.

- Ne aggódj annyit, Mags - puszilta meg a fejem.

- Csak, óvatosnak kell lennünk - néztem a szemébe.