A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

15. (Veszekedés)

- Szia, Mags!

- Á, itt a mi kedves, pimasz virágszálunk...

- Üdv, Maggie!

- Sziasztok, fiúk! Szabad? - A fiúk arcáról a velük szemben levő üres helyre néztem.

- Neked bármikor, Mags - kacsintott rám George. Elmosolyodtam és hullámos hajam hátradobva a vállam felett, helyet foglaltam.

Pár órával korábban...

Hajnal kettő körül arra ébredtem, hogy Madame Maxime ébresztget.

- Mi-mi történt? - ásítottam. - Elaludtam, tanárnő? Máris összeszedem magam, és mehetünk reggelizni - Már ültem volna fel, de a tanárnő lepisszegett, odaadta a köntösöm, és intett, hogy kövessem. Nem teljesen értettem, hogy miért kellett felkeltenie, de erre magyarázatot már csak akkor kaptam, amikor beleültünk a kényelmes fotelekbe.

- Sárkányok - suttogta. A szemében mintha láng gyúlt volna. - Gyönyörű, hatalmas sárkányok! Ez lesz az első próba. Le kell győznöd egy ilyen lenyűgöző fenevadat...

Seperc alatt kiment a szememből minden álom. SÁRKÁNNYAL kell megküzdenem? Még a levegő is kiszorult belőlem.

- De hát, hogyan tudnék megküzdeni egy sárkánnyal? Hatalmas lények, rejtett képességekkel és olyan vastag bőrrel, amin nem hatol át semmilyen bűbáj!

- Igen-igen... nagyon cseles - bólogatott, és hadart a tanárnő, alig tudtam követni, amit mond. Valami olyasmi a lényege a próbának, hogy a sárkány csak egy akadály, amin túl kell jutni, hogy sikeresen teljesítsük a feladatunkat. Négy sárkányt hoztak a tiltott rengetegbe (uram-Merlinem, ezt el kell mondanom Frednek és George-nak!), egy magyar mennydörgőt, egy kínai gömblángsárkányt, egy svéd sróforrút és egy negyediket, amit nem értettem túl jól. A fel-alá járkáló asszony Wales-t említette. Talán a walesi zöldsárkány? Tehát, a lényeg, hogy el kell kábítani valamilyen módon. - Van valamilyen ötleted, hogyan álljunk neki a feladatra való felkészülésnek, drága Margaret? - Szerintem vagy fél percig fel sem fogtam, hogy a tanárnő választ vár a kérdésére, csak meredtem magam elé. Hiszen, az lehet, hogy én jelenleg nem állok készen, na de a bátyám? És Harry? És Viktor?

- Öm... elnézést. - „Jól van, Maggie! Mély levegő. Mit tudsz a sárkányokról?" Saját magam biztattam. - A sárkány leggyengébb pontja a szeme. Esetleg azt támadhatnám. Bár, egy mennydörgő valószínűleg bedühödne ettől. Ha viszont csak a figyelmét kell elterelni, akkor megbűvölhetnék valamit. A transzformációs bűbájok egész jól mennek.

- Nekünk a legjobb kell! - Madame Maxime sziszegett a méregtől. - Az egész jó, nem jó! Mindenesetre, holnap lesz időd még gondolkodni a megoldáson. Én is töröm a fejem. Az a Charlie, vagy ki, akit Hagrid említett, azt mondta, álomfűlevet kaptak az út alatt, de az nem járható út. Ott kéne megfőznöd a bájitalt, és nagyon bonyolult lenne odabűvölni mindent, miközben egy sárkányt is szemmel kell tartanod. - Ezzel kétségkívül egyet kellett értenem. Bár, az biztos, hogy a sárkány tüzétől a bájitalom seperc alatt felforrna.

- Madame Maxime... lát rá esélyt, hogy a bolgár bajnok is értesült a feladatról? - Ő gondterhelten sóhajtott.

- Hallottam emberi neszre hasonlító zörejeket, de egy erdőben voltunk, végtére is. Az elég zajos, főleg, ha ébredő sárkányok is helyet kapnak benne.

Reggel egy kis bejelentéssel fogadott minket az igazgatónő, bár el kell mondanom, hogy miután elküldött hajnalban, a majd egy órán át tartó meetingről, alig tudtam lehunyni a szemem. Celeste-nek hála, hogy nem aludtam el, aki pattogó hangon piszkált fel álmomból.