A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

84. Weasley-féle Futótűz Fantázia

A klubhelyiségben összegyűlt diákoknak halkan számoltunk be arról, hogy mi történt az igazgatói irodában. Rendkívül büszkék voltunk magunkra, hogy sikerült elszöknünk a "varangy ragadós nyelve" elől, de ez sajnos nem jelentette azt, hogy a DS edzéseket folytathattuk. Erre Hermione világított rá.

- Az a gond, hogy most már Umbridge tud a Szükség szobájáról - aggodalmaskodott. - Le merem fogadni, hogy őriztetni fogja...

- Valószínűleg ránk is oda fog figyelni sokkal jobban - tette hozzá Neville is. - De én folytatni szeretném ettől függetlenül! - A fiú hirtelen jött bátor mondatára többen helyeseltek.

- Nézzétek - gondterhelten sóhajtottam, és Harryre néztem. - Végső soron Harry a tanárunk, tehát nyilván ő dönt, de én Hermionével értek egyet. Igaz, hogy eddig is kijátszottuk a rendszert - morfondíroztam. Nekem például egyszer le kellett ráznom azt a tagbaszakadt Montague-t, hogy ne kövessen. - De sokkal inkább aggaszt az, hogy a lista Umbridge-nál van.

- De azt mondtad, működnek a bűbájaid! - vetette ellen George. - Akkor mi félnivalónk van?

- Igen, működnek! Szerencsére - fújtattam. Az idegesség, a lebukás veszélye okozta adrenalinsokk kezdett elmúlni. A fiúra néztem, ami nem kicsit volt még szokatlan számomra. Sokkal feszültebb voltam mikor tömegben jelentünk meg a fiúkkal, mert el kellett viselnem a vizslató szempárokat is, akik információéhesen figyelték minden mozdulatunkat.
- De ki tudja meddig? Senki nincs biztonságban, amíg a tanárnőnél van. Nem hinném, hogy egyhamar rájönne a titokra, és biztos vagyok benne, hogy a jelszót sem találja ki máról holnapra. Ettől függetlenül biztosan nem lesz nyugta míg rá nem jön. 

George bólintott megértése jeleképp, majd a szemkontaktust tartva komoly hangon szólalt meg, amitől kellemes bizsergés futott végig rajtam.

- Visszaszerezzük. - Nem kérdezte, hanem csak kijelentette. Ebből merítettem erőt, biztos lettem a sikerben tőle. - Ez nekünk való feladat...

- Csak ismét borsot akarsz törni Umbridge orra alá! 

- Sosem mondtam, hogy nem - jelent meg egy halvány mosoly a szája sarkában. 

- És én fogom visszaszerezni - tettem rá egy lapáttal, és George meg én simán kakaskodásba kezdtünk volna, Angelina azonban leállított minket egy frappáns közbeszólással.

- Visszaszerzitek együtt. De nem ma, és nem holnap. Tervet kell rá készíteni, hogyan fogjátok megtenni, de egy valamire még senki nem gondolt. Így, hogy nem kapták el Harryt, Margaretet vagy Diggoryt - eleinte furcsálltam, hogy a vezetéknevem is mondja -, sőt minket sem, szerencsések voltunk. De gondoljatok bele mekkora a veszély! Dumbledore serege a nevünk, nekem pedig az a gyanúm, hogy így az igazgatót is veszélybe sodortuk. 

Alicia bőszen bólogatott hozzá. 

- Képesek lettek volna kicsapni titeket! -mutatott ránk. - Nagyon óvatosan kell bármit lépni, de meg kell várni az újságokat is. Lehet, hogy csalódottak most a minisztériumban, de valamit lépni fognak, ebben biztosak vagyunk.

- Sajnos igaz. Úgyhogy most várunk - bólintottam. - Harry, te mit gondolsz? - fordultam a fiú felé, aki szemmel láthatóan kisebb beszélgetésbe bonyolódott Ronnal és Hermionével.

- Szívem szerint folytatnám a DS-t - mondatát követően sóhajtott. A lábával dobolt a padlón miközben beszélt. - De egyelőre nem lehet. Ha esetleg úgy látom, hogy tudunk gyakorolni, mindenképpen küldök üzenetet a galleonokon keresztül.

Végül ebben maradtunk, én pedig félrevonultam az ikrekkel és Lee-vel. 

- Ne is álmodozz! - szólt rám egyből volt párom, bennem pedig megrekedt a szó. - Bocsássatok meg... - pillantott a fiúkra, és már félre is húzott. - Mags - húzott magához közel. Ahogy megfogta a karom, rajtam mintha villám futott volna keresztül.