14. fejezet (... a nők védelméről)

629 48 0
                                    

A lassú sétánk megtette a hatását, mire a kastélyba értünk, a könnyeim felszáradtak. A kalapunkat a szemünkbe húzva igyekeztünk a legközelebbi mosdóba, és hamar elterelődött a szó a sminkek felé. Tiff kivágta az egyik wc fülke ajtaját, és a ráült a lehajtott vécéülőkére. Táskájából alapozót és púdert vett elő, míg én kiöblítettem a szám, és megmostam az arcom.

- Egy a baj Phillel - sóhajtott bosszúsan. - Túl helyes, és túlságosan cuki... ha bocsánatot kér tőlem, meg fogom próbálni rendbe hozni vele a dolgokat - mondta, miközben bűnbánóan az ajkát harapdálta. Én csak vállat vontam a tükörből.

- Ha így érzed jónak... - feleltem. - Nem hinném, hogy hatott rá az, amit mondtam neki. Viszont jól esett kiadnom magamból. Hihetetlen, de időközben, észre se vettem hogyan, kiszerettem belőle, és már nem érdekelt az sem, hogy bosszút álljak rajta az aljassága miatt. - Tiff bólogatott, miközben beszéltem, és láttam rajta, hogy közbe akar szólni. - De ha te úgy érzed, hogy vannak iránta érzelmeid, és megéri megnézni mi alakul belőle, akkor hajrá.

- Te... - láttam a tükörből, ahogy elkerekedik a szeme. Mintha gyanút fogott volna. - Neked van valaki más.

- Tessék? - benn akadt a levegőm is erre a feltételezésre, és felé fordultam. Odaadta a sminkeket, majd folytatta.

- Nincs igazam? - vigyorodott el kajánul. - Ó, dehogynem igazam van! Szemet vetettél valakire, nem igaz? Kire? Valaki cuki, innen? - mutatott körbe, amivel gondolom a Roxfortra utalt, nem a mosdóra. A szavai hatására teljesen elpirultam, így inkább folytattam a púderezést. - Várj csak... hagy találgassak! A bátyád jóképű haverja, nem igaz?

- Noah? - nevettem fel a képtelen ötletre. - Kb. pelenkás korom óta ismerem őt, kizárt dolog. Nem... - megadásom jeleként felé fordultam. - De valóban, talán valami alakul valakivel. Aki igen, roxfortos, és azt hiszem, nem vagyok iránta közömbös. De, ami a legfontosabb, remélem, hogy ő sem az - nevettem el magam, Tiffany pedig szaporán bólogatott. - De nem szeretnék róla beszélni. Szerintem úgyis mindenki rá fog jönni, ha lesz mire... - mormogtam, mintegy magamnak. Tiff biztos meghallotta, mert fésülés közben felelt rá.

- Hát jó. Nem faggatlak. És... kész. - Felállt és a tükörhöz lépett, ellenőrizte magát, majd rajtam is végignézett. Átnyújtott egy szempillaspirált is. - Ez kell még, az alapozó miatt. Most már mehetünk - mosolygott rám. Az ajtóhoz lépett, és visszafordult. - De csak, hogy tudd, Diggory. Nem lettünk ettől világi barátnők.

- Mit képzelsz magadról, Shafiq? - fintorodtam el, végignézve rajta. - Te és én, barátnők? Távolról sem! - Elnevettem magam, és ő is, majd kiléptünk az iskolai zsivajba.

A Nagyterem kivételesen hangos volt ezúttal, ami egyszerűen nem írható le azzal, hogy négy nap múlva itt a tusa első próbája. A mi csapatunk is elég hangos volt. Összenéztünk újdonsült nem-barátnőmmel, majd egyszerre indultunk két különböző irányba. Én az elmélyülten beszélgető Celeste-Ames páros felé tartottam, míg Tiff Fleur, a legjobb barátnője felé. De ott volt Philip is már, elég zilált külsővel, és egy monoklival az egyik szeme alatt. A távolból láttam Cedricet is, aki intett, hogy menjek oda. Arra vettem az irányt, de előbb...

- Mi folyik itt, Cel?

- Ó, már beszélsz velem? - húzta fel az orrát. - Bocsi, most én nem érek rá - ingatta a fejét. - Amesszel fontos témáról beszélgetünk. - Fogadni mertem volna, hogy valami olyasmi volt a téma köztük, minthogy mit egyenek ma ebédre. Szemforgatva sóhajtottam, és Ameshez fordultam. Megláttam, hogy felrepedt a szája.

A Diggory-lány [hungarian HP ff.]Onde histórias criam vida. Descubra agora