In the name of Love [E. Mikaelson ff] 【BIZONYTALAN IDEIG SZÜNETEL】

I. - house of cards -

     Freya látogatása óta kissé szétestem. Derek nem hagyott magamra, pedig mondtam neki, hogy menjen nyugodtan haza, de igazából nem bántam, hogy nem kellett egyedül lennem.

– Nem megyünk el valamerre? – vetette fel az ötletet.

– Nem igazán van kedvem hozzá... Azon is elgondolkoztam, hogy bemenjek-e dolgozni este egyátalán.

– Megértem. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ne hagyd el magad. Nem te voltál annak idején a bűnös, emelt fővel sétálj el mellettük, ha arról van szó. Mutasd meg nekik ki vagy.

– Igazad lehet – sóhajtottam. – Csak nagyon nehéz lesz viszontlátni őket.

– Tudom, Jules. Ha akarod, bemegyek én is este.

– Az jó lenne – bújtam hozzá. Lágyan simogatni kezdte a derekam, amitől egy csapásra megnyugodtam. – Nem is érdemellek meg téged.

Derek elmosolyodott.

– Majd behajtom rajtad – vigyorodott el.

     Nagyot sóhajtottam, majd felpattantam a kanapéról. Délután 4 óra volt, ami azt jelentette, hogy már csak pár órám volt a fellépésemig. Összeszedtem a sporttáskába a fellépő ruhámat, addig Derek is felöltözött és én is. Végül mégiscsak úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy kései ebédre, vagy inkább korai vacsira valahová. Átadtam Dereknek a lehetőséget, ami a vezetést illette. Egy kellemes kis bisztróba mentünk nem túl messze a clubtól.

     Egészen oldott hangulatban indultunk el dolgozni, sokat segített, hogy próbált bohóckodással, és mindenféle vidám témával felvidítani. Miután lepakoltuk a cuccainkat, előre mentünk köszönni Jimmynek. A pultos fiú aggódva jött oda hozzánk.

– Jól vagy, Marge? Nagyon aggódtunk érted tegnap.

– Minden rendben – mosolyodtam el. – Csak nem ettem túl sokat a tegnapi nap folyamán.

– Ne csinálj ilyet többet! - dorgált meg, majd ott hagyott, hogy ki tudja szolgálni a vendégeket.

– Ügyes legyél – mosolygott rám Derek, mire bólintottam és visszamentem az öltözőbe.

     Ma semmi sallangot nem vettem magamra. Kiegyenesítettem hosszú, barna hajam, kihúztam feketével a szemem, és egy mályvaszínű rúzst tettem fel. Egy egyszerű fekete, mélyen kivágott, fűzős body-t vettem fel és a derekamra kötöttem egy fekete sifon szoknyát, ami csak hátul takart, mintha uszály lenne. Lánccal rögzült a derekamon. Elszórva kövek díszítették, ahogy a bodyt is. Semmi paróka, semmi felismerhetetlenné tévő smink, semmi túldíszített ruha. Csak én magam, a legjobb formámban. Lexi belépett az ajtón egy starbucksos elviteles poharat szorongatva a kezében. Beesett, vérvörös szemei arról árulkodtak, hogy neki sem lehetett valami fényes napja.

– Csá – köszönt morcosan és ledobta a táskáját, majd leült mellém.

– Szia. Rossz nap?

– Rossz évtized – sóhajtott szemforgatva.

– Mi történt?

– Hol is kezdjem... Felemelték a lakásom bérletidíját, a pasim egy nyomoronc, bocsánat, expasim, ugyanis elhagyott valami fasziért. Nem vicc, halálosan komoly. Spoiler: valahogy végig sejtettem, hogy buzi, ráadásul a kibaszott kávéfőzőm is beadta az unalmast reggel – bosszankodott.

– Sajnálom – mosolyogtam rá együttérzően.

– Veled mizu? Te is elég szarul nézel ki – pillantott rám a tükörben, miközben lefejtette a hajgumit a feje tetején lévő kócos kontyról.