In the name of Love [E. Mikaelson ff] 【BIZONYTALAN IDEIG SZÜNETEL】

I. - team's up -

     Reggeli után áttelepedtünk a kanapéra és megkértem Clairt, hogy most már mesélje el, amit az este akart, csak nem hagytam neki.

– Szóval Annie-vel Manosque-ban ismerkedtünk meg, egy vérhold szeánsz alatt. Akkor volt terhes az édesanyáddal. Hamar kiderült, hogy van egy közös ismerősünk – mosolygott rá Magnusra, majd ismét felém fordult. – Jóban lettünk, attól kezdve folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Ott voltam a születésednél és a megkeresztelésednél is. Aztán el kellett költöznöm egy időre és már csak akkor tértem vissza, amikor hallottam a tragédiáról, de elkéstem. Addigra már eladtad a birtokot és eltűntél. A nagyanyád az előtt jött el hozzám pár nappal, mielőtt megtaláltál a templomnál. Arra kért, hogy vigyázzak rád. Mindig is jó emberismerő voltam, ezért amikor idehoztad Dereket, egyből éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Próbáltam jelezni feléd, azzal, hogy ellenségesen viselkedtem vele, de talán túl finoman fogalmaztam – nevetett egy aprót.

– Hát, most így visszagondolva tényleg árulkodó volt – mosolyodtam el. – Nagyon köszönöm, hogy időt szántál rám.

– Ugyan, chéri, Annie unokájának bármit – simította meg a felkaromat.

     Feltűnt, hogy Alec idegesen topogott a nappali ajtajában, ezért odamentem hozzá. Szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek, haja a szokásosnál is kócosabbnak hatott.

– Minden rendben?

Szótlanul végig nézett a jelenlévőkön és megrázta a fejét.

– Magnusszal beszélgettünk az este, és ha igaza van, mindenképpen több segítségre lesz szükségünk.

– Miért, mit mondott Magnus? – ráncoltam össze a szemöldökömet.

– Pár évvel ezelőtt volt egy kis incidensünk Edomban, ami úgy ért véget, hogy tulajdonképpen megsemmisült a pokol egy bugyra. Na most elméletileg a Shax démonoknak is Edom adott otthont, úgyhogy azon tanakodtunk, hogy Agathénak vagy már évek óta a tulajdonában voltak ezek a démonok, vagy sikerült megidézniük őket egy másik dimenzióból, de arra viszont sima boszorkány nem képes.

– Tehát segít neki egy boszorkánymester...

– Magnusnak van is egy sejtése, hogy ki lehet az. Ez persze addig a pontig csak feltevés, amíg meg nem tudjuk mi történt, de nem árt, ha valahogy szerzünk még segítséget.

– Küldtél Izzynek tűzlevelet?

Alec bólintott.

– Nem sokára érkeznek.

– Ez jó hír – sóhajtottam.

– Elmondod nekik? – bökött fejével befelé.

– Szerintem még várok vele addig, amíg Izzyék meg nem érkeznek. Felesleges lenne kétszer tépni a számat.

– Ez jogos.

     Csengetés szakított félbe minket, ösztönösen elindultam az ajtó felé, de Elijah hirtelen előttem termett.

– Inkább én – mosolyodott el. Bólintottam és karba font kezekkel megálltam az előtérben.

Nyílt az ajtó és a vörös hajú boszorkány alakja rajzolódott ki előttem. Megszeppenve, szinte remegve nézett az előtte álló férfire. Mögötte két, körülbelül vele egy idős boszorkány állt. Hezitálás nélkül Elijah mellé álltam. A lány rám emelte smaragd színű szemeit, amik megteltek könnyel és áradt belőlük a rettegés. Annyira ismerős volt. 

– Mi történt?

– Megszöktünk. Miután a barátaid elvittek, sikerült megállítanunk a démonokat, de rajtunk kívül senki sem élte túl, úgyhogy eljöttünk...