In the name of Love [E. Mikaelson ff] 【BIZONYTALAN IDEIG SZÜNETEL】

II. - sweet like sugar -

     Másnap nem találkoztunk, cserébe végig sms-eztük a napot. Illetve csak félig, mert mind a ketten rájöttünk, hogy jobb, ha a közösségi oldalon folytatjuk tovább. Szerencsére a barátja megúszta könnyebb sérülésekkel, csak egy éjszakára tartották bent megfigyelés alatt, úgyhogy már otthon lábadozik.

Én éppen a sütivásárra sütött sütiket pakoltam az autóm csomagtartójába, amikor a murván meghallottam egy másik autót is behajtani. Már éppen az utolsó ládát pakoltam, amikor nyílt a Mercedes ajtaja.

– Elkéstem?

– Nem-nem, korán is jöttél – csuktam le mosolyogva a csomagtartó ajtaját, addigra ő is idesétált és két puszival köszöntöttük egymást.

– Csinos vagy. Nos, megyünk azonnal?

– Még van egy kis időnk egy kávéra ha gondolod.

– Ittam otthon, de beköszönnék Inésnek.

– Ó, a kis szent – fűztem össze a karom.

Felnevetett.

– Na, gyere szentem – karolta át a vállamat, és elindultunk befelé.

A gyomrom egyből összeugrott, valahányszor becézett. Az első alkalommal megkérdezte, hogy zavar-e, én pedig pironkodva szinte azonnal rávágtam, hogy nem. Vágytam arra, hogy valaki újra így bánjon velem. Szomjaztam a kedvességére, a pozitív energiáira, amit felém árasztott. Végre valaki, aki nem lehúz, inkább felemel.

– Hogy van a haverod?

– Jobban, voltam nála az este. A szeme alatt sokáig meg fog látszódni a monokli, illetve a szemöldökén is lesz egy szép heg, bár szépen összevarrták neki.

– Arra gondoltam, hogyha végeztünk a gyermekotthonban, vihetnénk neki sütit. Inés összeállított neki egy kis csomagot.

– Imádom azt az asszonyt – sóhajtott fel mosolyogva. – Szóval találkozni akarsz a barátaimmal? – sandított felém.

Megvontam a vállam.

– Te már úgyis ismered az én egy szem barátomat...

– Benne vagyok, szívesen bemutatnálak, bár nem tudom mit fog szólni hozzánk – vakargatta meg a szemöldökét szórakozottan nevetve. – Mi lenne, ha Pénteken elvinnélek egy buliba? Jöhetnének Léonék, elhívnám a barátaimat is. Alapoznánk egyet a lakásban, hogy összesimuljon a banda... mit szólsz?

– Ez egy jó ötlet – fordultam felé mosolyogva.

Közben a konyhához értünk, ahol Inés már az ebédhez készülődött elő. Az illatokból ítélve a leves már bőven pötyögött a tűzhelyen.

– Micsoda illatok szállnak a levegőben – szippantott nagyot Ethan.

Inés ragyogó mosollyal fordult felénk és ide sietett, hogy lenyomjon két puszit neki.

– Hogy vagy fiam? – paskolta arcon.

– Köszönöm jól, csak be akartam köszönni, mielőtt elmegyünk.

Inés büszkén mosolyogva fordult felém.

– Te lány! El ne cseszd ezt! – bökött az oldalamba.

– Aú! – dörgöltem meg nevetve a bordáimat. – Nem állt szándékomban... – pillantottam pironkodva Ethan felé, aki egy alig látható kacsintást küldött felém. – Viszont mostmár mennünk kellene.

– Menjetek, aztán ügyesen!

Nyomtam egy puszit Inés arcára és kisétáltunk a kocsimhoz.

– Nem baj, hogy itt kell hagynod az autódat?