In the name of Love [E. Mikaelson ff] 【BIZONYTALAN IDEIG SZÜNETEL】

II. - filet mignon -

     A régi falépcső nyikorgott a talpunk alatt, a vas korlátról potyogott a fekete zománcfesték, ahogy a lambérián is itt-ott megkopott a fehér festés, ezzel látszódott a régi, kobaltkék árnyalat alatta. Mindent körbelengett a korhadó fa illata. Ezt más országokban lepukkantnak neveznék az emberek, de itt Franciaországban a „charmant" szót használjuk rá, ami annyit tesz, hogy bájos. A franciák szentimentálisak. Addig, amíg nincs baleset, vagy nem omlik össze a ház, Isten ments, hogy felújításba kezdjenek. Egyébként hangulatos volt a hely atmoszférája.

Ethan előttem ment a lépcsőn, pörgette az ujja körül a kulcscsomóját. Három darab kulcs volt rajta csupán. Egy a külső kapunak, egy a lakásának és a kocsikulcs. Semmi kulcstartó, semmi sallang. Egyszerű, akárcsak ő.

Gyors mozdulatokkal nyitotta ki az ajtaját, mire felértem az utolsó lépcsőfokon, ő már ki is tárta előttem a bejáratot.

– Isten hozott szerény hajlékomban – engedett maga elé mosolyogva.

Egy kisebb előszobába értünk. A falak tejeskávé színűek voltak, egy előszobafal volt csak a kis helyiségben. Segített levenni a kabátomat és a fogasra akasztotta. Levéve a cipőmet léptem beljebb. Ez egy kisebb lakás volt, a nappali a konyha és a hálószoba is egy nagy légtérben helyezkedett el. A falak itt is nyugtató, bézs színben köszöntöttek, a bútorok mind feketék voltak, modern, üveggel és ledvilágítással kiegészített szekrények sorakoztak roskadásig tele könyvvel. Pedáns rend uralkodott, mindennek megvolt a helye. A gitárjai a tv mellett álltak. A konyhát egy pult választotta el a nappalitól, fekete márvány munkalappal, szeletelt téglával voltak kipakolva az oldalai. Ez visszaköszönt a konyhabútorok közötti fal részen is. Nagyon hangulatos volt az egész hely. Látszott, hogy legénylakás, mégis volt valami báj benne. Ethan elhaladva mögöttem sétált a konyhába és az egyik felső szekrényből kivett egy üveg vörösbort és két öblös kelyhű borospoharat. Követtem őt és felültem a konyhapultra mellé. Mosolyogva vette tudomásul, közben a bor kibontásával foglalatoskodott. Rutinos mozdulatokkal nyitotta ki és öntött belőle mind a két pohárba, majd félre tolta és felém mutatta a bor címkéjét.

– Mas de Cadenet Rouge. Az egyik kedvencem, remélem neked is elnyeri a tetszésedet.

– Hmm, nem gondoltam, hogy boros vagy – mosolyodtam el. – Eddig csak sört láttalak inni.

– Eddig mindig vezettem.

– Ó, szóval, ma már nem viszel haza? – húztam fel az egyik szemöldököm.

– Akármit is mondok erre, nem jövök ki belőle jól, igaz?

– Okos fiú.

– Hol a buksi simim? – szűkültek össze a szemei.

– Azért ott még nem tartunk – nevettem fel.

Kivettem a kezéből az üveget, hogy jobban szemügyre vehessem. Vajon, ha megcsillogtatom a tudásomat, amit apától tanultam kiakasztom? Történetesen ott voltam az egyik partin, amit apa és Jaques Negrel tartott egyszer a borászat új különlegessége miatt, ami egy habzó bor volt.

– Azt tudtad, hogy már hét generáció óta a Negrel család készíti ezt a bort? A Saint-Victorie hegy lábánál van a birtok, telis-tele vörös borókával. Innen is kapta a nevét. A hegy miatti hűvös éjszakák, és a tűző nap, illetve a szárító szél miatt ilyen koncentrált és karakteres az íze. Mellesleg nem is egy olcsó fajta bor. Szóval összevetve ezt azzal, amit ebben a lakásban látok, vagy kamuztál arról, hogy autószerelő vagy, vagy két állásod van, mert nem hiszem, hogy olyan jól megfizetnének egy szerelőt.

Döbbent arcát legszívesebben lefestettem volna. Megremegett a szája széle, szemei csillogtak, majd széles mosoly terült el markáns arcán.

– Először is, azta! Ezzel most megleptél, nyomozó vagy, vagy mi? – nevetett fel. – Másodszor pedig; rajta kaptál. Nem hazudtam, csak nem mondtam el mindent – közelebb jött, a pulton heverő keze hozzáért a combomhoz. Kihagyott egy a ütemet a szívem, de valahogy nyugtatott, hogy érzem melegséget árasztó ujjait. – Az enyém a műhely. Persze nem félek bepiszkolni magam, nagyon nincsenek is alkalmazottjaim, mindösszesen hárman dolgozunk ott, két szerelő, és én. Illetve a könyvelőm, de őt csak havonta egyszer látom.