In the name of Love [E. Mikaelson ff] 【BIZONYTALAN IDEIG SZÜNETEL】

II. - karaokee, high heels, whiskey on Lips and Jesus Christ -

     Idegesen toporogtam a gardróbom közepén, törölközőturbánnal a fejemen, a köntösömbe burkolózva. Hiába volt vagy száz ruhám, egyszerűen egyiket sem találtam megfelelőnek. A lábszáram viszketett a sebtapasz alatt, ahol sikeresen megvágtam magam a borotvával. Számból lógott a fogkefém, néha megsikáltam a fogaimat vele, miközben még mindig azon tanakodtam, hogy mit vegyek fel. Fújtatva léptem át a gardróbból a fürdőbe.

– Mit szerencsétlenkedsz már? – kiabált be az ágyamon fetrengő Léon, akit azóta idebent esz a penész, mióta megtudta, hogy randira megyek.

Kiköptem a maradék fogkrémet a számból, majd kiöblítettem vízzel. Ügyet sem vetve rá libbentem ki a helyiségből és újra szemügyre vettem a vörös ruhát, amit kikészítettem az ajtóra, de még mindig nem voltam benne biztos, hogy ez lesz a megfelelő darab.

Léon prüszkölve nevetett az ágyon, közben az egyik párnát dobálta a magasba.

– Ahelyett, hogy itt fetrengsz haszontalanul, segíthetnél! – mordultam rá.

– Jesszus, mit vagy úgy oda? – fordult a hasára, megtámasztva az egyik kezével az állát.

– Nem vagyok oda!

– Dehogynem. Tiszta ideg vagy.

– Jó, hogy ideges vagyok basszus, idejét sem tudom mikor randiztam utoljára...

– Hova mentek egyátalán?

– Hát ez a bajom, hogy nem tudom. Annyit mondott, hogy csinibe öltözzek. Látszik, hogy pasi... Honnan kellene tudnom, hogy most party-csini legyek, étterem-csini, vidámpark-csini, színház-csini... ahh ez kész rémálom! – temettem a tenyerembe az arcom.

Léon felsóhajtott és a hangokból ítélve levonszolta a seggét az ágyról.

– Hát, a piros nagyon nem a te színed, szóval azt a rucit kapásból engedd el, amit oda kiraktál.

Összefűzve a kezeimet ballagtam a gardróbhoz és nekidőltem az ajtófélfának, onnan figyeltem, ahogy a ruháim között turkált.

– Mennyire akarjuk szexisre venni a figurát?

– Öhm... nem tudom... azt sem tudom, hogy mit várok ettől az estétől... – sóhajtottam.

– Tehát szexis legyen, bármi is történhet. Értem.

Felkuncogtam.

– Mi lenne velem nélküled?

– Tartsd ezt észben! – vigyorgott rám, miközben felém fordult és a kezében tartott egy testhez simuló királykék, térdközépig érő ruhát. Vastagabb pántjai voltak, mély kivágással.

– Nem lesz ez sok? – ijedtem meg egy pillanatra.

– Ó, dehogyis! Még finomkodó is.

Megforgattam a szemem.

– De most komolyan! Nem akarom, hogy valami könnyűvérű nőcskének higgyen...

– Vedd csak fel azt a prosztó vörös ruhát, hidd el, akkor tényleg azt hinné, hogy megfektethet az egyik sikátorban.

Pipacsvörös arccal fújtattam egyet és kikaptam a kezéből a kiválasztott darabot.

– Nem lesz semmiféle megfektetés! Ez csak egy randi! – emeltem feljebb a hangom, becsörtetve a fürdőbe, hogy átöltözhessek.

– Jah, persze, én meg heteró vagyok! De ha mégis oda kerülne a sor, ahova nem fog, azért vigyázz és fogd vissza magad, nem kéne, hogy az a jó erős vámpírvaginád megfojtsa a kígyóját, ha érted...