In the name of Love [E. Mikaelson ff] 【BIZONYTALAN IDEIG SZÜNETEL】

II. - Hungry eyes -

     Mindig megfontolt és megbízható embernek tartottam magam. A környezetem szerint én voltam az az ember, akinek, ha azt mondták, hogy legyen ott valahol reggel nyolcra, akkor már hat órakor felkelt, hogy a legjobb formába hozza magát és fél órával a megbeszéltek szerint szobrozott valahol.

Aztán most itt van az az énem, akit eddig nem ismertem.

Minden kimegy a fejemből, reggel öt perc alatt kellett elkészülnöm, mert elfelejtettem, hogy Ninával van találkozóm. Most pedig éppen estére készülődök, hogy megismerjem Ethan barátait. Pedig utálok új embereket megismerni.

– Siess már luvnya, mindjárt itt van Lucas.

– Jól van higgadj már le – motyogtam miközben az orromon tökéletesítettem a highlightert, aztán áttértem meggypirosra festett ajkamra is.

– Úgy nézel ki, mint egy diszkó gömb.

– Te is csini vagy – pillantottam rá szúrósan a tükrön keresztül, mire elvigyorodott. – Végre van rajtad némi szín.

Megigazította babakék ingjét magán, amihez csak egy fekete farmert vett fel.

– Lucas kedvenc színe.

– Miért nem vagyok meglepve – sóhajtottam teátrálisan, majd megigazítottam a hajamat és felálltam az asztaltól.

– Ne legyél bumziellenes.

– A feltételezés is sértő.

– Mi ez a leegyszerűsített Céline? – mért végig.

– A múltkor kidobáltam a ruháim nyolcvan százalékát és még nem voltam vásárolni – vontam vállat. – Miért? Gázul nézek ki? – pánikkal teli hangomra felnevetett.

– Ezt egy szóval sem mondtam. Csinos vagy, mint mindig.

– Akkor jó – sóhajtottam megkönnyebbülve.

Belé karolva indultunk el lefelé. Közben az összes tükörben végig mértem magam, ami mellett elhaladtunk. Egy egyszerű fehér spagettipántos toppot és egy farmert vettem fel, egy fehér magassarkúval. Hajam laza loknikban omlott a vállamra, még a sminkem is egyszerű volt magamhoz képest. Na jó, talán a highlightert tényleg túl toltam. De összességében elégedett voltam magammal.

Csak nem tudom, hogy akkor miért izgultam annyira, hogy egész nap egy darabban volt a gyomrom.

     Lucas egész jó fej, a maga túltolt melegségével együttvéve. Ő egyedül megtestesít minden sztereotípiát, amit a melegekre aggadtak. Ezen felül pontosan olyan szar humora van, mint Léonnak.

Imádom.

A kocsija hátsóülésén, az ujjaimat tördelve görcsöltem rá erre az egész estére. Bár magam sem tudom, hogy mi a fenéért. Ez csak egy egyszerű összejövetel. Ethan barátaival. Akiknek ha nem tetszem, akár le is beszélhetik Ethant rólam. Persze ez megoldaná az aggályaimat.

De akarom én, hogy így oldódjon meg?

A lesötétített ablakon át kitekintve zöldes árnyalatban úsztak a város fényei. Nem mentünk gyorsan, mégis úgy láttam, mintha csak apró rakéták hagynának maguk után színes fénycsóvákat. Egyik-másik célba vett, a szerelem tűzijátékait robbantották a fejem mellett.

Ahogy befordultunk az utcába, a gyomrom ökölnyi méretűről pingponglabdára zsugorodott. Arcomra önkéntelen, várakozó mosoly ült ki. Az ülésen is kijjebb csúszva figyeltem, hogy mikor pillantom már meg a lakást, ami meg is történt perceken belül. A zenét már lentről is hallottuk. Akaratlanul is eszembe jutott az idős alsószomszéd, akinél ezzel a bulival tuti kihúzta a gyufát.